Gyertyaláng

Megosztás
 | Nyomtatás | 7 hozzászólás | 365 megtekintés | Kategória: Verselő versek| Szerző:

GYERTYALÁNG

Fürdőzik az esti homályban a fénye,
gyűjt apró lényeket a csorduló fényre,
melengető vággyal simogatva őket,
mint forró napsugár a tarka mezőket.

Fehér viasz-ágyban magukban mulatnak,
balgán integetnek minden kint maradtnak;
beteljesült álom: meleg, puha párna,
vágyálmok ködébe vissza- visszajárva.

Hallgat a félhomály, gyertya lángja lebben,
távoli imaszót üdvözöl a csendben,
nem mozdul a bogár, megpihen örökre,
nem vár rá bocsánat, mint a bűnösökre.

Csak egy bús gondolat csapong a láng körül,
emlegetve Istent, ha majd megüdvözül,
legyen egy áldott kéz, ki gyertyát gyújt érte,
s elkíséri útjára, ahogy megígérte.

Csonkig ég a gyertya, tétova a lángja,
a ki nem mondott szót éppen félbevágja,
elmerül az este sötétlő vízében,
megcsillan a holdfény szeme íriszében.

“Gyertyaláng” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. "Csonkig ég a gyertya, tétova a lángja,
    a ki nem mondott szót éppen félbevágja,
    elmerül az este sötétlő vízében,
    megcsillan a holdfény szeme íriszében."

    Szép gondolatok.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Szia Kitti!

    Nagyon régóta nem jelentkeztem, de most majd igyekszem pótolni az elmulasztottakat. Köszönöm dicsérő szavaidat.

    Baráti üdv. János

  3. Kedves Jean!

    Szeretem ezt a rímszerkezetet, ami a versedben van. Tetszenek a képei és a hasonló gondolatai:

    "nem mozdul a bogár, megpihen örökre,
    nem vár rá bocsánat, mint a bűnösökre."

Szólj hozzá!