Táncoló cirkusz

Császárbajszú tamarinok sóhajfalva közepén
lézengenek, a sátor csalafintos főterén meg beruár
kecskék kergetik a légtornászok közül a vénebbeket
_ a sarokban egy csíkos bengáli köpül, pedig elmúlt
már február, s a nepáli fakír, mint bélpoklászok a torta
kurta habján: lepipál, s netán bérgyilkoshűvösséggel
néz be majd egy orángután – vagy egy tapír sután
himbálódzó végtagjai lesznek az időközben odaverődött,
kámzsásan kiáltozó sövényleguánok végnapjai
/ párzásban jó vagyok /
kvaterkálják a betintázott bohócok, míg odafönt
a dangobáló vonósok húzzák a skalp alá valót:
valami nyomós ok lehet csak, amiért Szergej Goncharov
ma este nem jól csomózott a köteleknél – a nőstények
mancsa hamarba lecsap: elvérzik egy dinasztia, vajákos
zsonglőrök zsírpapírral rohangálnak itatni a fösvény
rend halott királyát – sajátos felfogás, de végül a fő fogás
is ugyanolyan cafrangos, mint az életben az oldallátszat,
amit ananász szörp bájolgással szétcincáltak már a piranhák.

Tépő Donát