Nyári szél

Nyári szél

Már enyhülést sem ígér.
Csak a sóhajainktól fuldokló port kavarja fel.
Csak a tegnapi éjjünk zuhogását idézi meg ismét.
Egy fájó érintéséért magadat adod el.
Durván is hagynád, csak éreznéd benne a szíve lüktetését.
Átalszegett tájakon keresed közte a megváltásod.
Még kapaszkodsz belé, csak hogy érezd a leheletét.
Még belesajdulsz, ígéretétől is térdre borulsz.
Várod, hogy messze vigye, ami felesleges.
Ami már semmire és senkire se érdemes.
Érzékektől bénán esélyt remélsz tőle.
Testek közül feltörő életet.
Megkönnyebbülést. Végső tisztulást.

Szólj hozzá!