Bűvölet

Bűvölet

Álmaimban Barbara Streisand voltam,
elrendeztem a göndör fürtöket,
a színpadon szerényen meghajoltam,
és szólt a legszebb dal, a Bűvölet.

Mert visszatapsoltak újra, meg újra,
következett a Ketten, Te meg én,
a közönség ezt is kívülről fújta,
mosoly bujkált az ajkam szegletén.

A hangulat tetőfokára hágott,
est fényei csillogtak pazarul,
a zene egészségnek még nem ártott,
én tovább énekeltem magyarul!

Az első sorban ültél te is, láttam,
úgy fájt, hogy nincs itt egyetlen rokon,
a széksorok közt apám sem találtam,
kiesett kezemből a mikrofon.

Budapest, 2019. július 20.

“Bűvölet” bejegyzéshez 28 hozzászólás

  1. Kedves Icu!

    Aranyos kis versed örömmel olvastam. Bizony álmunkban lehetünk híresek és ünnepeltek.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Drága Klárim!

    A cím adott volt, és nem is nagyon kellett törnöm a fejem, hogy ez esetben miről, kiről írjak. Streisand, a zene, örök szerelem!:)

    Köszönöm, hogy olvastál. Ölellek nagy szeretettel: Icu(f)(l)

  3. Szia Kankalin!

    Hatalmas megtiszteltetés számomra a dicséreted.:)
    Őszintén örülök, ha elnyerte tetszésedet a vers.

    Köszönöm. Szeretettel: Icu(f)

  4. Drága Icám! Nagyon találó cím! Az álom csodás, remek sorokban.
    Elismeréssel gratulálok, szeretettel olvastalak: Klári(l)

  5. Szia Icu! 🙂

    Ez valami gyönyörűséges… 🙂
    Nagyon tetszett a tartalom és forma is, egészen veled éreztem, álmodtam. A zene egyébként is lételemem, úgyhogy számomra öröm, hogy megjelent versedben.
    Barbra Streisand pedig csodálatos művésznő, érdemes a dalairól álmodni ébren is. 🙂
    Köszönöm az élményt, engem elbűvöltél. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  6. Szia Ica! Nagyon tetszett a vers!!! Sok szép hasonlót olvasnék tőled!!! Puszi: Norbi!!!

Szólj hozzá!