Bűvölet
Sétálok egy régi tavasz utcáján
S mögöttem jön egy régi szerelmes nyár.
Pajkosan kacsingat rám a felhőkből,
S úgy érzem, hogy most is magadhoz ölelsz.
Elbűvölsz mint a Nap fénye, melege,
A záporral simogatsz és átölelsz.
Szép az emlék, mégis lassan megfakul,
S közeleg, valami mint a kikelet.
Talán az ősz is valahol itt lapul,
Édes nedű, szüret s jókedv, nevetés.
S varázslat után jön majd a búcsúzás,
Színes falevélből lesz avarszőnyeg.
S marad az emlék, meg tán a képzelet.
2019.07.21.
Kedves Kankalin!
Igen jól gondolod…s nagyon nehéz továbblépni, de muszáj..
Örültem, hogy itt jártál s köszönöm: (f)
Szép napot kívánok Neked.
Maria
Szia Mária! 🙂
Az emlékek valóban bűvöletre képesek. Bennük ragadunk, ami akadályozhatja a továbbhaladást. Ez jutott eszembe versedről, amelyben sok tartalmas gondolatot találtam.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Maria!
Bizony idővel egyre több az emlék, akkor is, ha rossz és akkor is, ha jó, hogy így van.
Szeretettel: Rita(f)
Szaipne Kiss Maria,BogIcu,Magdolna43
Szép napot kívánok Nektek s köszönöm a kedves hozzászólásokat igyekszem viszonozni a látogatást, de egy ideig nem lesz internetem, szeretettel gondolok rátok: Maria
Kedves Maria!
Szép emlékképeket sorakoztatsz fel, végül eljön az ősz, de annak is megvan a szépsége.
Szeretettel gratulalok, Magdi
Kedves Maria!
Szép, régi emlékeinket már senki nem veheti el tőlünk.Az ősz bizony itt lapul valahol, de én ennek nagyon örülök, mert imádom!
Szeretettel gratulálok: Icu(f)
Kedves Maria!Szep versed elbuvolt. Nagyon szep alkotas.
Mikor az osz valahol meglapul, meg fogadhatjuk jokedvvel.
Szomoru, atereztem a befejezo soraid.
Szeretettel: Maria(l)