Pók póker
(Végső ölelés)
Lágy sóhajt repít a szél,
könnyű éji lepke
pirkadatra hazatér.
Veszélyes útonálló
a nagy keresztespók
által szőtt finom háló.
„Gyere pille, erre szállj!”
Nyolc fekete szemmel
vár a kegyetlen halál.
Babonázó szépen szól,
el is hiszi csalfa
beszédét a kicsi moly.
Titokzatos háziúr
levélrejtekéből
a vergődőhöz fut.
Máris munkájához lát,
vendégét fojtja a
ragacsos selyemfonál.
Csapdába csalt messze szállna.
Kezdődik a végső,
halálos pókerjátszma.
Lecsap a molygyilkos csók.
Sötét erdő hallgat…
Elfedi néma sikolyt.
(Pécs, 2010. szeptember 28.)
Czövek Andrea (Mab Tee)
Kedves Clamavi!
Köszönöm szépen.
Kedves Mab!
Élvezettel borzongtam félelmetes Pókkirálynődön, bár be kell vallanom, nem vagyok versértő ember. Két lábbal járok a földön, álmodozás közben is kapaszkodom.
Rokokósan kecses a versed, gyilkosod törékenyen kegyetlen, bájosan vad.
Magyarul nem tudom megfogalmazni.
Jó volt olvasni, köszönöm az élményt!
Kedves Cassia!
Megtisztelő, amit írtál. Köszönöm szépen.
Kedves Juli!
Köszönöm szépen.
Kedves Andrea!
Szomorú vége lett a játszmának,de Pók pókerbe ki más győzhetne ha nem a pók.
Jó kis vers,gratulálok.
Szeretettel:Juli
Kedves Rozálka!
Köszönöm szépen a bíztató szavakat.
Minden nézőpont kérdése. Ez az érem másik oldala.
Köszönöm.
Kedves Andrea!
Versedben a témát teljesen más oldalról közelíted meg versedben mint én , de így még ötletesebb.Szegény kicsi moly, -én nagyon sajnálom.
Szeretettel olvastam:Rozálka;)
Kedves Smith!
Köszönöm szépen. Akkor elértem a célom: kirázott a hideg a versemtől. Köszi.
Kedves Ronika!
Köszönöm szépen. Igyekeztem megmutatni a sötét oldalát is a Pók pókernek.
Kedves Andrea!
A hideg kirázott, miközben olvastam, mert már tudtam, mi lesz a vége… 🙂
Nagyon szép vers!!!! Gratula!!!!
Üdv:
C. Smith