Őszi varázs
A fákon a levél,
már oly halkan zenél,
Színét változtatja,
lombját lehullajtja.
Pompás öltözékbe,
sárgába és zöldbe,
Aranyba ezüstbe,
költözik most már be.
A réten a virág,
most fordul a világ,
Színesben pompázik,
fejünk gyakran ázik.
A szőlőnek leve,
a mustnak a nedve,
Az embernek kedve,
“e” létől jön rendbe.
A napnak a fénye,
az ősznek erénye,
Melegít szerényen,
őz szalad serényen.
A vaddisznó halad,
avar lába alatt,
Kicsinyét szoptatja,
“röf-röf,” tejét adja.
Házak kéményéből,
a szürke füst száll föl,
Felhőket festeget,
égboltról integet.
2010. október. 25.
Nagy Rozália
nagyon jó Drága Rozálkám…és meglepő,mert cseppet sem szomorkás:)
Puszi: Mónika
Kedves Veronika!
Köszönöm , hogy itt jártál.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Gyöngyike, Icuskám, Julika és Anna!
Nagyon szépen köszönöm , hogy itt jártatok nálam.
Nagyon sok szeretettel:Rozálka
;):PB)
Kedves Rozálka!
Festőien szép szavakba kötötted ezt az igazán színpompás
őszi verset.
Gratulálok hozzá.
Szeretettel olvastalak:Juli
Drága Rozálka!
Színesre festetted az őszt, rendkívül kedvesen.
De rég ittam mustot:D Lehet, hogy ezért nincs jókedvem?;)
Gratulálok: Icus
Kedves Rozálka.
Kedves versed olvasva minden kellemes kép megjelent a szemem előtt. Köszönöm, hogy ilyen szépre és gazdagra festetted a szavakkal az őszt.
Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.