Őszi varázs


Őszi varázs

A fákon a levél,
már oly halkan zenél,
Színét változtatja,
lombját lehullajtja.

Pompás öltözékbe,
sárgába és zöldbe,
Aranyba ezüstbe,
költözik most már be.

A réten a virág,
most fordul a világ,
Színesben pompázik,
fejünk gyakran ázik.

A szőlőnek leve,
a mustnak a nedve,
Az embernek kedve,
“e” létől jön rendbe.

A napnak a fénye,
az ősznek erénye,
Melegít szerényen,
őz szalad serényen.

A vaddisznó halad,
avar lába alatt,
Kicsinyét szoptatja,
“röf-röf,” tejét adja.

Házak kéményéből,
a szürke füst száll föl,
Felhőket festeget,
égboltról integet.

2010. október. 25.

Nagy Rozália

“Őszi varázs” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. nagyon jó Drága Rozálkám…és meglepő,mert cseppet sem szomorkás:)

    Puszi: Mónika

  2. Kedves Veronika!
    Köszönöm , hogy itt jártál.
    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves Gyöngyike, Icuskám, Julika és Anna!
    Nagyon szépen köszönöm , hogy itt jártatok nálam.
    Nagyon sok szeretettel:Rozálka

    ;):PB)

  4. Kedves Rozálka!

    Festőien szép szavakba kötötted ezt az igazán színpompás
    őszi verset.

    Gratulálok hozzá.

    Szeretettel olvastalak:Juli

  5. Drága Rozálka!

    Színesre festetted az őszt, rendkívül kedvesen.
    De rég ittam mustot:D Lehet, hogy ezért nincs jókedvem?;)

    Gratulálok: Icus

  6. Kedves Rozálka.
    Kedves versed olvasva minden kellemes kép megjelent a szemem előtt. Köszönöm, hogy ilyen szépre és gazdagra festetted a szavakkal az őszt.
    Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!