Téli emlékeim


TÉLI EMLÉKEIM

Volt egy tél, melyet nem tudok feledni.
“Így kezdek most a régmúltba merengni.
Tán már hét éves lehettem,de jól emlékszem,
Hatalmas hó fedte be , kis családi fészkem.

Kicsiny parasztházban, éltük napjaink.
Korán keltem én,, még aludtak szüleink.
Oly sötét fellegek-összegyűlt hada,
Furcsa fényben úszott, a szobánknak fala.

Kitekintve ablakon, csodás hópelyhek,
Egybeolvadó , szép függönyt képeztek.
Rohantam a folyosóra,…mit látok?
Ajjaj!….Mindenhol hótorlaszok.

Berontva a szobába,..-keljetek!
Apa, anya egész éjjel hó esett!
Édesapa atlétában jött velem,
Folyosóra érve, elengedte két kezem.

Összecsapta tenyerét.-Te úr Isten!
Ily nagy hóra talán én sem emlékszem.
Bemegyünk és felöltözünk csillagom,
Majd átássuk magunk a hótorlaszon.

Szerencse, hogy befelé nyílt az ajtó.
S folyosónkra bezúdult a sok hó.
Édesanya vödörrel hordta a kádba,
Apa meg hányta két méter magasba.

Hófolyosót épített az “én apám.”
Oly nagy havat azóta sem láttam tán.
Akkor télen hó mosta le ablakunk,
Idő kellett elérjük a kiskapunk.

Én és a kis öcsém , élveztük a havat,
De szegény szüleink , Ők jól megizzadtak.
Varázslatos volt, az a hófolyosó,
És nem olvadt el egy hétig “az a nagy hó”.

Nagy Rozália

“Téli emlékeim” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!
    Nagyon szép, lehetett ez a tél. Ha még ma is őrzöd az emlékeidben. Kedves rímes versed jól sikerült!
    Szeretettel
    Gizella

  2. Kedves Rozálka!

    nagyon tetszett ez a versikéd is! Igazán! Nekem is van az emlékeimben egy nagy tél, pont felvételizni mentem gimibe, mikor mellettem tankok csattogtak el…a hóból ki se lehetett látni…estig maradtam, 18.00 óra körül végeztem, a tél ellenére világos volt, hisz a fehér óriás beragyogott mindent…
    szeretettel olvastam, puszi: Mónika

  3. Szia Rozálka!

    Jót derültem azon a részen, amikor édesapád atlétában rohant ki a hófúvásban… bocs, akkor ez bizonyára nem volt nevetséges, viszont nektek gyerekeknek hatalmas élmény lehetett!!

    Én is emlékszem azokra az igazi nagy telekre!
    Tetszik ez a szó: hófolyosó:)

    Szeretettel olvastam szép versed: Icus

  4. Kedves Rozálka!
    Verseddel idevarázsoltad a régi, nagy hófúvások emlékeit.
    Azok voltak az igazi telek, amit gyermekként én is nagyon élveztem. Köszönöm, versed tetszett nekem.
    Szeretettel: Marcsi

  5. Kedves Rozálka!

    Én is emlékszem hófúvásokra,és arra is hogy mi mennyire örültünk mert még iskolába sem kellet menni,és a honvédség kocsija hozta a kenyeret.

    Versed által egy kicsit újra gyerek lehettem,köszönöm neked.

    Baráti öleléssel:Juli

Szólj hozzá!