Nyári szél

Megosztás Nyomtatás 333 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Verselő versek Szerző:

Nyári szél

Most csak szellő.
Virágos ágat lenget,
meg papírsárkányt röptet
a magasba.
Ha majd megnő,
belebabrál hajadba,
s a szoknyádat libbenti
fel kacagva.
Aztán felfújja magát,
elkap egy út menti fát,
ropogtatja
a megvénült derekát.
Majd veszi a korbácsot,
és vízre száll,
egy hullámot kantároz,
már vágtat is, meg nem áll.
Messzire jár,
mire megbékél a táj.
Csak fejét csóválja egy
kis pipitér:
– Hiába, bolond lyukból
fúj mindig ez a bolond,
nyáresti szél.

“Nyári szél” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm, hogy itt jártál.

    Üdv: Kati

  3. Kedves Ica!

    Köszönöm, hogy elolvastad. Vidámra sikeredett.

    Szeretettel: Kati

  5. Szia Kankalin!
    A szél sokarcú jelenség, biztos tanultuk annak idején, hogy egyáltalán hogy keletkezik. De én mint haszontalan gyerek, nem figyeltem. Ezért nem tudom ma sem.:) Örülök, hogy tetszett.

    Szeretettel: Kati

  6. Kedves kevelinkiss!
    Köszönöm, hogy elolvastad a verset, örülök, hogy tetszett.
    Kati

  8. Kedves Katalin!
    Jo érzékkel demonstráltad a nyári szél furfangját!:]
    Kedves ,hangulatos soraidhoz szeretettel gratulálok….Babu(f)

  11. Szia Kati! 🙂

    Megfogtál ezzel a verseddel, üdítő volt olvasni. Nagyon tetszik a hangulata, és szépen átadtad azokat a fuvallatokat, amelyekre képes a nyári szél.
    Köszönöm az élményt. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  12. De jó ebben a témában poént hozni nem semmi gratulálok

Szólj hozzá!