Kacag az idő


KACAG AZ IDŐ

Kacag az idő.
Rohannak az évek.
Elmúlt esztendő,
fakult egészségek.
Fiatalon?- eltoltad a hegyet.
Mosolyogtál, ha az idősebb ügyetlenkedett.
Most már az is nehéz,
hogy agyon csapd a legyet.
Már csak az ablakból nézed,
a “hatalmas” hegyet.

Kacag az idő.
Rohannak az évek.
Elhullanak mellőled,
az ellenségeid.
Magadra hagynak,
szerető szüleid.
Egyedül maradsz ebben a világban.
Hiányosak lesznek fogaid a szádban.
Fehérbe öltözik fejeden szép hajad.
Kacag az idő.
S közben tova szalad.

Zsámbék 2011. május 27.

Nagy Rozália

“Kacag az idő” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rozália!

    Nagyon tetszett a versed, minden úgy van, ahogy leírtad!

    Örülök, hogy olvashattam!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Zsike!
    Köszönöm dicsérő szavaidat.
    Nagyon jól estek.

    Kedves Éva!
    Köszönöm, hogy megtiszteltél olvasásoddal.

    Kedves Icukám!!
    Köszönöm ittjártadat.

    Kedves Veronika!
    Úgy bíz-ám , ilyenek leszünk…sajnos.

    Köszönet mindenkinek:Rozálka

  3. Kedves Rozálka!
    Nekünk kellene az időt kinevetni…:)))
    Versed örömmel olvastam:))) Éva

  4. Kedves Rozálka!
    Szívemből gratulálok nagyon jól sikerült kis "Kacagó idődhöz"!
    Minden szava valósághű és igaz. Sajnos ez a sorsunk, ez az élet rendje.
    Szeretettel:Zsike:P

Szólj hozzá!