KACAG AZ IDŐ
Kacag az idő.
Rohannak az évek.
Elmúlt esztendő,
fakult egészségek.
Fiatalon?- eltoltad a hegyet.
Mosolyogtál, ha az idősebb ügyetlenkedett.
Most már az is nehéz,
hogy agyon csapd a legyet.
Már csak az ablakból nézed,
a „hatalmas” hegyet.
Kacag az idő.
Rohannak az évek.
Elhullanak mellőled,
az ellenségeid.
Magadra hagynak,
szerető szüleid.
Egyedül maradsz ebben a világban.
Hiányosak lesznek fogaid a szádban.
Fehérbe öltözik fejeden szép hajad.
Kacag az idő.
S közben tova szalad.
Zsámbék 2011. május 27.
Nagy Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon tetszett a versed, minden úgy van, ahogy leírtad!
Örülök, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Zsike!
Köszönöm dicsérő szavaidat.
Nagyon jól estek.
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy megtiszteltél olvasásoddal.
Kedves Icukám!!
Köszönöm ittjártadat.
Kedves Veronika!
Úgy bíz-ám , ilyenek leszünk…sajnos.
Köszönet mindenkinek:Rozálka
Drága Rozálka!
Kiválóan fogalmaztad meg a lényeget!
Nagyon tetszett:)
Szeretettel: Icus
Kedves Rozálka!
Nekünk kellene az időt kinevetni…:)))
Versed örömmel olvastam:))) Éva
Kedves Rozálka!
Szívemből gratulálok nagyon jól sikerült kis "Kacagó idődhöz"!
Minden szava valósághű és igaz. Sajnos ez a sorsunk, ez az élet rendje.
Szeretettel:Zsike:P