Mennyei adomány (Isten ajándéka)

Mennyei adomány (Isten ajándéka)

Est szőnyegére fátylat sző az éjszaka,
S még nyári álom ráborul szempillámra,
A hold lassan ballag csillagai között.
Alszik a táj, békés csend honol mindenütt.

Álmodok holnapot, egy új esélyt talán,
Mit Isten belém táplált, éltető fényét.
Meglátni benne a valóságot, erőt,
Mennyei adománytól virágzó mezőt.

Véget érő ösvényen melyen vezetett,
Dúdolom éltem örök szimfóniáját.
Természet színes palettáján ébredek,
Keresve ikerlángom, fény útján Istent.

Földi küldetésem bevonzva egységbe,
Majd egy égi nászban találkozva lelkem
Másik felével, Isten fénytemplomában.
Hol a fent és lent, kint és bent találkozik.