Az Ajándék

Az Ajándék

Egy lelkembe maródott érzés
utamon mindig is elkísért,
bennem lapult
s egyben körülvett:
most már tudom, hogy ez mennyit ért,

most már ismerem e kincsemet,
mi bőrömbe beléivódott,
adomány,
mit nem felejtek el,
sem a szülői kart, mi óvott.

Ezt nem veheti el senki sem,
híg velőmig, csontig átitat.
Ajándék.
Nincs rá szó ajkamon,
átölel egy csendes áhítat.

“Az Ajándék” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A szerető család és szerető szülők az élet Ajándékai.

Szólj hozzá!