Járatlan út 1.

Összes megtekintés: 731 


Járatlan út 1.

Járatlan utakon járok
talpam simítja végtelen hátukat
s ha szembe jön velem a sors
néha nem tetszik amit nekem mutat.

Akkor a fejem lehajtom
s bár sokszor őrjítő sírás fojtogat,
megtörlöm könnymosta arcom
és messze eldobom a haragomat.

Időnként szőnyeg takarja,
utam néha tövisekkel kövezett
léptem eső is zavarja
és van hogy a kedvem csak tettetett.

Vagy vékony jéggel borított
haladni rajta szinte alig merek,
forró homoktól felizzott
amit hevítettek perzselő szemek.

S majd ha egyszer visszanézek
és látom talpam határozott nyomát,
magamtól én már nem félek
s járom járatlan utam bátran tovább.

Szála Gabriella

“Járatlan út 1.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Mindannyian!

    Hálás vagyok a kedves szavakért, nagyon köszönöm a figyelmeteket!!!!:):)
    Örülök, hogy velem vagytok, és kicsit velem koptatjátok ezt az utamat!

    Sok szeretettel,

    Gabi

  2. [color=#990000][center][u]Kedves Gabriella ![/u]

    Versedből úgy tűnik, már sok utat ismersz, mert sokat bejártál és e közben sok mindent tapasztaltál. De Te elhagytad bátran a járt utat, és bátran választottad helyette a járatlan utat !

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/center][/color]

  3. Kedves Gabriella!

    Átfogó képet adsz, ami még érzékelhetőbbé teszi a választás terhét, és a lehetőséget.
    Könnyed, természetes, szép a versed:)))
    Örömmel olvastalak: Éva 😀

  4. Kedves Gabi!
    Eddig még ez a legjobb vers itt.
    "… s ha szembe jön velem a sors…" mint ahogy Adyval találkozott az Ősz Párizsban. Csodálatosan szép.
    Gabikám ez telitalálat! Nagggyon tetszik!!!

    Szeretettel ölel, Ida

Szólj hozzá!