JÁRATLAN ÚTON
a hold túloldalán sincs más, csak magány
és üres világ, de nem is hiányzik a virág,
kapunk érte egy szánalmas mosolyt, de tudjuk
landol a kukában ha elszárad és az a mosoly
is lehámlik arcodról, ha az ajtót becsukom
magam után, s az utcán én is elgondolkodom
már tudom
a hold túloldalán sem
veszi be a kuplung a negyediket,
nem lehet eldobni a csikket
és ott sem kérded, hogy
miért vagyok ilyen átkozott makacs,
miért szeretek gyűlölve
és miért gyűlölök szeretve?
/én értem mindezt, Te csak egy sort/
és ebbe döglök bele,
tépkedem pofámról a ráragadt maszkokat,
a szerepjátékok összes gönce rajtam,
fuldoklom a hazugságokban
mert a kimondott szó hiába igaz ha, mit elhallgatok
az bennem kövesedik sziklává, légkalapácsok
kellenének, hogy szétzúzzák, s mi maradna?
amorf kődarabok némi húscafatokkal spékelve
s egy lélek mi lelketlen életét élte…
/ez toposz – csúnya szójáték/
jártam a hold túloldalán,
örülj, hogy nem jöttél velem,
marad számodra a reális megoldás,
hogy megismerd ezt a másvilágot
mikor majd a
“nagyEegyenlőnagyMkisCnégyzet”
képlet alapján megmutatja magát,
majd láthatod a hold túloldalát
/egy pillanatra/
jártam a járatlan úton
Tiszai P. Imre
Járjuk Kitti…
még reménykedve…de bizony nagyon messze a Hold túloldala
üdv
iMRE
Hú, de sokan járjuk a járatlan utakat!! Jó vers, tetszett.(f)
Janna…
örülök ha Te is bejártad az "utat"….de bocsáss meg nem értem ám a bejegyzésed….tudom…velem van a baj…..
üdv
iMRE
Zsike…
Jó sokára válaszolok…eltelt közben hét év….de a helyzet ugyanaz…."kétségbeesett segélykiáltás"…szeretetlenség, elpocsékolt, elvesztett évek….csak gyűltek…és továbbra is igaz a
E=Mc2
egyenlet.
üdv
iMRE
Tisztelt Szerző!
[center][color=#ff6633]jártam a járatlan úton[/color][/center]
Csillag úton gyógyult és a por ott van, okkal…
Üdvözlettel: Janna
Kedves Laci
nem szeretem a korlátokat…élni és írni is csak szabadon lehet
üdv
iMRE
Kedves Rita
A járatlan utak vonzók, emberként, költőként (bár én nem vagyok az) is. Nem hittem volna, hogy ilyen sokáig élek…..kezd unalmas lenni …:DDD
üdv
iMRE
Kedves Lexirózsa
nagyon szépen köszönöm a véleményed
üdv
iMRE
Rózsika….
valahol igazad van, de ahogy az előbb írtam Zsikének….a költő képes előre megélni azt az utolsó pillanatot….hát ez ilyen vers…
nagyon örülök, hogy látsz "saját hang"-ot nálam….dícséretnek veszem ám
üdv
iMRE
Kedves Zsike…elnézést a késői válaszért….de évekig nem jártam itt…
Ez a vers nagyon a "magánéletem"…és egy valamikori kapcsolatom fonódása….rég volt….
megéltem…túléltem….
a költők előnye és hátránya is, hogy azt az utolsó pillanatot képesek folyamatosan….előre megélni…..és ez nem jó…
üdv
iMRE
Kedves Imre!
Örömmel olvastam szabad gondolataidat, szabad formában.
Üdv:Laci
Kedves Imre!! igen megjártad a más világot…de most itt vagy…versed csodás…gratulálok..Lexirózsa
Kedves Imre!
Nem semmi ez a vers!
Többször is elolvastam, kicsit "lelassult" a felfogásom, 😛
de talán a lényeget sikerült megfejtenem.
Az egész, egy kétségbeesett segélykiáltás!
Ami magába foglalja, a szeretetlenséget, a meg nem értettséget, az elpocsékolt, elveszett éveket, a lélek kétségbeesett vívódásait, a magunkra kényszerített álarcokat, és a vágyat a szeretetre, megértésre szerelemre.
Fura egy járatlan út, amit az, akinek ez a vers szól, csak egy pillanatra láthatja, talán majd akkor, -ha jól értelmezem -, ha élete utolsó perceiben "végigpörög" előtte a korábbi életének egy-egy "pillanatfotója".
Van, ami tetszett benne, talán a "mássága", talán, hogy nem "sablonvers", meg az, hogy "átütött" az érzés.
Üdvözlettel:H.G.E.Zsike:P