Vándorló világ

Mióta a világ, azóta mozgásban,
Föld mélyén, föld fölött folyton vándorlás van,
Lábunk alatt ott lenn gomolyog a magma,
Megrepedt a kéreg, úszik jobbra-balra.

A felszínen sincsen sohasem nyugalom,
Sem sarki, sem déli, sem egyéb tájakon,
Fent a sarkkör táján nagy jéghegyek úsznak,
Megesett, hajót is elragadtak túsznak.

Vándorolnak népek, éghajlati övek,
Állatok, növények, folyó hordta kövek,
Egyik sem azért, mert ez csak szórakozás,
A kényszer az oka, nem kívánt változás.

Vonulnak keletről szegények nyugatra,
Éhező százezrek délről fel északra,
A mi őseink is messziről érkeztek,
Útközben másokkal összekeveredtek.

Nemcsak keveredtek, hanem verekedtek,
Kárpát-medencében hazát így szereztek.
Mind a mai napig nagy a jövés-menés,
Nem nyugszik a világ, van oka, nem kevés.

Terjednek az eszmék, valósak és tévek,
Ismeretek, zenék, szövegek és képek,
Most már interneten, mint a fény, oly gyorsan,
A hír, egy kattintás, ahol tetszik, ott van.

Vegyük tudomásul, mozgásban a világ,
Működik a kényszer, nő a kíváncsiság,
Ahogy a Föld forog egyre a Nap körül,
Úgy vándorlunk mi is – hol alul, hol fölül…

2011. november 25.

Szöllősi Dávid