Vándorló világ

Megosztás
 | Nyomtatás | 12 hozzászólás | 1698 megtekintés | Kategória: Verselő versek| Szerző:


Vándorló világ

Batyu hátamon,
múltam, jelenem,
jövőm felé tartva,
azon jár eszem,
vajh, hova visz az út,
s mivé leszek még,
és ki az, ki
az életembe,
beleszólhat s mért.
Mint apró
semmiség,
a világ részeként,
élem napjaim,
örök vándorként.
Ha meg-meg akadok,
vagy olykor pihenek,
magam rakom le
az életsínemet,
mert senki nem segít,
a sorsom rám ragadt,
s a vonat visz tovább,
tesz meg távokat.
Én apró homokszem,
a világ sivatag,
s hogy hová fúj a szél,
azt Isten tudja csak.

H. Gábor Erzsébet

“Vándorló világ” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  2. Kedves Zsike!
    Hogy hová visz a szél, ki tudja, életünk során merre járunk, és hol kötük ki…
    Szép verset írtál:D

    Szeretettel: Éva

  4. Drága Zsike!!

    Nagyon jó megközelítése ahogyan te látod a megadott feladatot, nagyon szép verset írtál !!
    Nagyon tetszett!

    Sok puszi!

    Rozálka

  7. Kedves Dávid!
    Köszönöm, hogy ide is eljöttél. Nagyon jól estek kedves szavaid. Tőled ezt nagy dícséretnek veszem, és igazán örülök neki.
    Hasonlóan gondolom, mint a hogyan Te is. A világmindenség részei vagyunk, apró kis homokszemek, akiket úgy sodor a sors szele, és úgy játszadozik velünk, ahogyan éppen csak akar.
    Szeretettel:Zsike:P

  8. Ezúttal te vagy a vándor a világban, Zsike! Az Isten tudja csak, hová fújja porszem létünk a sivatagi szél. Mi a világban, a világ bennünk van, és a nagy vándorlás, az maga az élet. Az egyszeri, a megismételhetetlen, a helyrehozhatatlan. És vándorolunk fizikai, lelki, szellemi értelemben egyaránt. Milyen kevés időnk maradt erre, sajnos. Mivel olvastam az előző verselő verseket, így állíthatom, hogy a tiéd egy más minőséget képvisel, mind tartalmi, mind formai tekintetben.
    Szeretettel: Dávid

  10. A fiatalságról írtál Kedves HZSIKE ,akik még az út elején nem tudják hova sodródnak.A mi dolgunk lépésrő -lépésre, haladni,melyet a versedben gyönyörűen érzékeltetsz s azt is bemutatod a hosszútávú célokat nem ismerjük,
    "azt Isten tudja csak". Örömmel olvastam versedet, nagyon tetszik. Szeretettel gratulálok Zsófia

  12. Kedves Zsike!
    Nagyon szép a versed! Járjuk az utunkat, s az utolsó négy sorban olyan szépen fejezted ki, hogy milyen kis porszem, vagy homokszem az ember, s az Isten tudja csak hová sodorja a sors.
    Nagyon szép!
    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!