Örök fogadalmak


Örök fogadalmak

Eljött egy új év, s a régi már a múltunk,
minden Szilveszterkor öröm tűzet gyújtunk.
Spicces mámorunkban fogadkozunk bőszen,
esszük a lencsét, hogy legyen pénzünk bőven.
Tiszta lappal kezdünk, erre megesküszünk:
Megváltozásunkért mindent meg is teszünk!
Akaratunk megvan, tehetségünk is lesz!
– Garantálja nekünk agyunkban a sok szesz.
– Nem igaz, hogy nem megy! Hisz ez csak csekélység!
– Mondatja velünk a borgőzös kevélység.
Nem történt más dolog, – felejtünk egy kicsit
– fogadalmunk nem új, sem a felvert licit.
Nem tettünk semmimást, ismét felsoroltuk,
régi “vitézségünk” kicsit leporoltuk!
Az már csak ráadás, ha naptárunk téved,
ezért mindig ‘később kezdjük az új évet.

Barócsi Péter

“Örök fogadalmak” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Jópofa, és igaz, amit írtál, de hát mi (úgy általában), emberből vagyunk, tehát gyarlóak.
    Na, nem baj, legközelebb megfogadjuk, hogy nem leszünk azok, és punktum! Üdv.: Tibor

  2. Na most mi van? :D:D:D

    Rövid a stop….. élet, de távoli a múlt.
    Feszít az önítélet, a tegnap megfakult.
    Lényed nem öregszik,
    eszed lesz avit,
    örömöt keresel, vagy ki tudja mit,
    de ha megtaláltad,…
    görcsölsz!!!!
    eszed nem lazít,
    múltat hátra hagyom,
    jelent megragadom?
    Lehűtöm magam, s nyalok egy fagyit!

    Sok, sok puszi NEKTEK!:P

Szólj hozzá!