Láncok 2.

Láncok 2.

Valami ádáz hatalom uralja lelkünk.
Gonosz hatalom, mely gúzsba köt, rabságban tart.
Saját konvenciónk rabságában bilincsként
kattan ránk, apró láncszemenként fűződik fel.
Szabadulnál, tépnéd le erős akarattal,
zavar a csörgése, szorítása szinte fáj.
Valami tetsző hang súgja egyre füledbe,
Szabadulj, szabadulj végre, egyenként tépd le!
Vágyod a csengését, láncaid ragyogását,
Mert ezen a végtelen láncokon már ott csüng,
szabadságod!

“Láncok 2.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm Kankalin és Babu az olvasást és méltatást. Éva

  2. Drága Éva!
    Komoly vers. Amikor a lelked is birtokolják ,az már nagyon
    veszélyes!
    "Gonosz hatalom, mely gúzsba köt, rabságban tart."
    Szeretettel olvastam! Gratulálok….Babu(l)

  3. Szia Éva! 🙂

    Látom, elindította a fantáziád a játékban megadott szó.
    Ennek a versednek súlyosabb a tartalma, mint az előzőnek.
    Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!