Láncok 2.
Valami ádáz hatalom uralja lelkünk.
Gonosz hatalom, mely gúzsba köt, rabságban tart.
Saját konvenciónk rabságában bilincsként
kattan ránk, apró láncszemenként fűződik fel.
Szabadulnál, tépnéd le erős akarattal,
zavar a csörgése, szorítása szinte fáj.
Valami tetsző hang súgja egyre füledbe,
Szabadulj, szabadulj végre, egyenként tépd le!
Vágyod a csengését, láncaid ragyogását,
Mert ezen a végtelen láncokon már ott csüng,
szabadságod!
Köszönöm Kankalin és Babu az olvasást és méltatást. Éva
Drága Éva!
Komoly vers. Amikor a lelked is birtokolják ,az már nagyon
veszélyes!
"Gonosz hatalom, mely gúzsba köt, rabságban tart."
Szeretettel olvastam! Gratulálok….Babu(l)
Szia Éva! 🙂
Látom, elindította a fantáziád a játékban megadott szó.
Ennek a versednek súlyosabb a tartalma, mint az előzőnek.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin