Kóbor dallam

Összes megtekintés: 808 

Kóbor dallam

Megremeg a Föld és miközben sóhajok
hullnak térdeplők elé amott,
itt könnyek zápora mossa lelkek millióit.
Ébred az ember.
Enged marka szorításából, lehajtja fejét,
bár szeme ez eget kémleli.
Már nem imádkozik, hanem hisz.
Nem kér, hanem ad.
Felejt, megbocsát, egyszerűen csak szeret
és szeretni enged.
Lehajlik minden nyíló virághoz,
megtépett bokorhoz,
s lágyan simít a reszkető világon.
Enged a szívnek hogy utat törjön
az elme útvesztőjében s bár teste kínnal üzen
azt érzi, végre, végre él!
Földre borult társait imádja vágyai
és képzelt boldogsága csillogó kövei helyett.
A napnak szaval, a mát élteti
háta mögött hagyva félelmet és kínokat
Szemében csillog az élet és nem
lemondásokkal szerzett tárgyain.
Kemény földből kiásott tápláléka nem más mint
néhány szerető pillantás halk dallama.
Egy kóbor dallam mely elfeledett
és oly régóta keresett.
Gyógyulást hoz és reményt
falakat bont és ha kell hidat emel.
Szerzője nem más mint Isten maga,
s eljátszani elveszett, gyarló
de végre ébredő gyermekére hagyta.

Szála Gabriella

2012-03-21

“Kóbor dallam” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon szép, és remélem, hogy ez a kóbor dallam egyre több gazdára lel. Örülök, hogy hallhattam a saját előadásodban is (Tibor és a fóti TV jóvoltából :))
    Köszönettel és szeretettel
    🙂

  2. Kedves Rozálka!

    Örülök ha tetszik, és köszönöm!!!!

    Szeretettel, Gabi

    Kedves Péter!

    Köszönöm a figyelmedet, és ha megérintett annak örülök!

    Szeretettel, Gabi

    Kedves Ida!

    Ne szerénykedj! Az írásaid gyönyörűek!! Szerintem teljesen egyformák vagyunk. Egyrészt a szándék is közös másrészt gyarló földi létünk. Gondolom az. Te a múlt szépen szomorkás emlékeinek nagy "elmondója" vagy, én kicsit spirituálisan közelitek. A lényeg ugyanaz. A megértés, szeretet, elfogadás.
    Köszönöm a kedves szavaidat!

    Szeretettel, Gabi

    Kedves Zsófia!

    Neked is nagyon köszönöm a figyelmedet, kedves szavaidat, kitartásodat!

    Szeretettel, Gabi

  3. Kedves Gabi!

    Különös magasságokban szárnyal a versed… szinte elérhetetlen a magamfajta gyarló emberkének…
    Nagyon, nagyon szép!!!

    Sok szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!