Kóbor dallam

Kóbor dallam

Még nem volt több mint patakcsobogás,
Kicsiny fióka, első szárnycsapás,
Halk neszezés hullt levelek között,
Napfény-játék a víztükör fölött.

Így jutott el víg pásztor szívébe,
És kelt sípján azonmód életre.
Játékos szél az ölébe vette,
Egy lányka fülébe repítette.

A dallamot magában dúdolta,
Amíg a kútból vedrét felhúzta,
És tánclépésben sietett haza,
A nótát egy kocsisnak átadva.

Harsány füttyként ért a nagyvárosba,
Mozdonyok szavára válaszolva,
Felébresztve egy zenész érzékét,
Ki komponálni kezdte új művét.

Mire a vonat célba érkezett,
A szimfónia is megszületett.
A hangverseny hatalmas diadal,
Az egész Földet bejárja a dal.

Közben a völgyben, a patak partján,
Minden megy szépen a maga útján,
Összejön, elválik pásztor s lányka,
És hogy így esett, egyik sem bánja.

Festő érkezik pár hónap múlva,
S míg füzetével az erdőt bújja,
Hogy újabb témáját megtalálja,
Dallam kéredzkedik ajakára.

Elröppen csendben és észrevétlen,
Majd megpihen anyja kebelében,
Hogy mosolyt csaljon kedves arcára –
S leljen a festő örök témára…

Drgács Gabriella

“Kóbor dallam” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!!!
    Ez olyan aranyos, olyan "népies", nagyon jó!
    Szeretettel:Rozálka

  2. Kedves Gabi!

    Nagyon tetszik ahogy a kedves dallamot versedben követed, igazán szép és lélekemelő.

    Szeretettel gratulálok,

    Gabi

Szólj hozzá!