A semmi közepén

Ott éltél csendesen
hol semmi sem zavart,
ott voltál lelkesen
hol vihar nem kavart.

A hattyúknak dalát
még most is hallhatod,
ha szívednek gombját
csendben bekapcsolod.

A csend ölelt némán
rontás nem érkezett,
közben a szél méltán
lágyan integetett.

Mesés kis-kunyhóban
a semmi közepén,
csak találkoztunk volna
akkor te és én.!

Hiányoztál nagyon,
nem nyújtottam kezem.
Pedig lelked hívta , hívta az én lelkem.

Most együtt élhetnénk
a semmi közepén.
Hol nincs mitől rettegni. Csak te lennél és én.

Nagy Rozália