Ünnepi fények 2.

Ünnepi fények 2.

Minek
tűlevélen fehér bársony?
Úgysem
lesz idén ünnep, Karácsony,
Talmi
csillogásra rég nem vágyom,
Most már
vége, vesztettem, nem bánom.

Hogyha
lelkem majd beöltöztetem,
Akkor
lesz egy saját Názáretem,
Titkon
építek Máriát, jászolt,
Mint ki
búsan sirat, mégsem gyászol.

Lassan
itt, belül gyúlnak a fények,
Éjjel
színes gyertyák csonkig égnek,
Ne félj,
lesz piros gömb, zöld meg sárga,
Ó, jaj,
homlokomon mély barázda.

Sebaj,
kifelé majd azt mutatom:
Mindegy,
nem érdekel jászol, alom,
Úgyis
versem csendben, belül írom,
És majd
titokban ásom a sírom.

Míg az
ünnep fényei kigyúlnak,
Szorgos
hívek áldoznak az Úrnak,
Bezzeg
az én ostyám vers és líra,
Ósdi
ódát írok könnyre, s kínra.

Messzi
ünnep fényét küldöm neked,
Puha,
fehér bársonyt, tűlevelet,
Szívem
neked világít, fogadd el,
Ezt a
kis ajándékot ne rontsd el.

Titkon
Karácsonykor este, lopva
Úgyis
Rád gondolok, aki ott van
Messze,
a világnak másik felén,
Bánt: túl-
vagyok életemnek delén.

Egyszer
szemedben hadd tükröződjek,
Édes
álmaidban elrejtőzzek,
Meghitt
jászolodnak szegletében
Engedj
meghúzódnom csendben, szépen.