Körforgás

Körforgás

Forog a Föld körbe-körbe,
mint ringlispíl a levegőbe.
Tél után kirobbanó Tavasz,
csendre, – madárdallal hajaz.
Kalászt érlelő Nyár mögött,
észrevétlen bújik őszi köd.
Nézz a Napra, kerek Holdra,
a ragyogó csillagokra…

Örök körforgás ez kezdetektől fogva,
egyedien szép minden évszak.
Vétek lenne e rendet megbontani,
ennél jobbat nem tudnánk alkotni.

“Körforgás” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Kata!
    Valóban nem tudnánk ennél jobbat alkotni, még akkor sem, ha az ember rendkívül fontosnak képzeli magát, csupán egy apró pontocska a természet körforgásában.
    Szeretettel gratulálok: Klári(f)

  2. Kedves Kata! Ez a körforgás csodája és nagyon szépen írod meg tanulságos versedben. Valóban vigyázni kell, hogy meg maradjon ilyen szépnek és az utókornak, legalább úg,y ahogyan mi megkaptuk.

Szólj hozzá!