Balaton

Balaton

Kék.
Néha meg zöld inkább.
Fehér taraját
büszkén hordozza,
köveken bucskázva
tovább fodrozza.
Elhiteti, hogy ő a tiszta ég,
s a bodros felhőket
szélben dagadó vitorlák hozzák,
melyek a láthatár peremén
a távoli kikötőt célozzák.
A tihanyi torony
mélyen benyúlva
mint hű strázsa
vigyázza a rakoncátlan habokat.
Csitítja a tornyosulót,
ha annak haragja
a jó öreg mederből
kicsapni akarna.
Mikor az alkony kigyúl,
a felszín is elsimul,
és utoljára a víztükörbe pillantva
elpirul a nap.
Majd halk csobbanás jelzi,
hogy a tó is alszik.
Álmában nagy, busa-fejű halak
és széptestű lányok és fiak
ölelik lágy hullámait.

“Balaton” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kati! Szép tájleíró költeményed megeleveníti a valót. Érzéseid, gondolataid ékes írásodban. Szeretettel olvastam. Éva(f)

  2. Hello kedves Katalin !

    Gratulálok szép ,hangos, balatoni gondolatidhoz

    " Mikor az alkony kigyúl,
    a felszín is elsimul,
    és utoljára a víztükörbe pillantva
    elpirul a nap."

    Tetszett.szép költöi képek . Kivánok szép napokat és vidám alkotókedvet neked. Köszönöm a szókat a tollnál jelen vala .shf/Istvan

Szólj hozzá!