Abrakadabra
Abrakadabra – mondja a varázslat.
Gyerekségem lóg a szegen,
nem hiszek tündérmesékben már,
valami belőlem elveszett.
Elrepült, mint fázós kis cinege,
és én a valósággal maradtam.
Abrakadabra. Valaki mondja meg,
várhatok-e még varázslatra?
Kedves Anna!
Jó a mesevilág…
Kell a varázslat, kell az álom! 🙂
Azt hiszem, lelkünk mélyén kicsit mindannyian szeretjük a meséket, a varázslatot, még ha nem is hiszünk bennük.
Kedves Anna!
Vagy én maradtam gyerek, felnőtt testbe zárva, de hiszek abban, hogy a tündérmesék nem csak a gyerekeké! Persze, máshogy értelmezik egy felnőtt, és mást lát benne a gyermek, de attól még a varázslat mindig bennünk él! Remélem, ez csak a vers-kívánta búskomorság, amit kiérzek soraidból. Kívánom, hogy minél előbb elvarázsoljon a csoda újra. Abrakadabra!
szeretettel:
Kata (l)
Kedves Anna!
De jó lenne ha még hinni tudnánk a nagy varázslónak. (néha előfordul) Szeretem a meséket.;)
Szeretettel voltam: Ica
Kedves Anna!
Hát igen, milyen kár, hogy eljön az idő, amikor nem hiszünk a varázslatokban. 🙁
Szeretettel: (f)
Kata
Kedves Anna !
Varázslatra várni ? – Nem a felnőtt kor adománya. Míg a gyermeki szívvel sokféle varázslatot elhitetnek , addig a felnőtteket ha nem vigyáz , mesékkel etetnek, de erre jó a felnőttkor, már nem hisz a mesékben.
Tetszett. üdv.Zsófi.