Dél Tamás: NAp-ló napló

Nap-ló napló

(1.) Ki parancsol nekem?

Mikor azt mondtad:
Állj meg, te Nap!
Én csak kacagtalak.
Legyen megeresztve a gyeplő!
Gyí te, Korán Lángoló!
Gyí te, Tüzesebben Égő!

De, mintha a Föld
visszafele fordult volna.
S megállt az idő.

Paripáim ágaskodva,
mind helyén maradt.

Dühöm semmit érő.

S azzal csillapítom magamat,
hogy csendben számolom
ezeket
a soha vissza nem térő perceket.

(2.) JAMA

Fiam, mit tettél velem?
MELLemen összefonva a KART,
dacoltam eddig
minden elemmel.
De, most
mintha csak egy HÉLIumOS
léggömb lennék.
Csak egy játék,
míg ki nem SZÚRJA.
Mintha csak
biliárdgolyóként
löknének be,
ebbe a nagy, fekete-lyukba.

Egy sötét ATOLL az
a fényóceánba,
MIT RámSZabadítottál.
S merő dacból ítéltél,
örök éjszakára.

Ha nem vonz az Ő világossága;
szemének atom-villanása
késztet majd vak rémületre.
El ÁM ONnan messze!
Nappali ez az éjszaka.
Miért késlekedsz,
mikor már futnod kellene?!
JA? MA?

(3.) A gyászoló fény

Milyen az,
mikor a Nap gyászol?
Mikor önként
takarja el az arcát a fekete fátyol.

Három órás,
néma felállás.

Börtön-sötét,
hogy érezd:
Többé már ne vétkezz!
Hogy ott legyen mindig
a bizakodó hátha…

S tudd meg, hogy a fényt
eddig sem én ontottam,
hanem Ő:
a Világ Világossága.

Szólj hozzá!