Nap-ló napló
(1.) Ki parancsol nekem?
Mikor azt mondtad:
Állj meg, te Nap!
Én csak kacagtalak.
Legyen megeresztve a gyeplő!
Gyí te, Korán Lángoló!
Gyí te, Tüzesebben Égő!
De, mintha a Föld
visszafele fordult volna.
S megállt az idő.
Paripáim ágaskodva,
mind helyén maradt.
Dühöm semmit érő.
S azzal csillapítom magamat,
hogy csendben számolom
ezeket
a soha vissza nem térő perceket.
(2.) JAMA
Fiam, mit tettél velem?
MELLemen összefonva a KART,
dacoltam eddig
minden elemmel.
De, most
mintha csak egy HÉLIumOS
léggömb lennék.
Csak egy játék,
míg ki nem SZÚRJA.
Mintha csak
biliárdgolyóként
löknének be,
ebbe a nagy, fekete-lyukba.
Egy sötét ATOLL az
a fényóceánba,
MIT RámSZabadítottál.
S merő dacból ítéltél,
örök éjszakára.
Ha nem vonz az Ő világossága;
szemének atom-villanása
késztet majd vak rémületre.
El ÁM ONnan messze!
Nappali ez az éjszaka.
Miért késlekedsz,
mikor már futnod kellene?!
JA? MA?
(3.) A gyászoló fény
Milyen az,
mikor a Nap gyászol?
Mikor önként
takarja el az arcát a fekete fátyol.
Három órás,
néma felállás.
Börtön-sötét,
hogy érezd:
Többé már ne vétkezz!
Hogy ott legyen mindig
a bizakodó hátha…
S tudd meg, hogy a fényt
eddig sem én ontottam,
hanem Ő:
a Világ Világossága.