Homokszemek

Homokszemek

Homokszemekben csobban
nyár heve, alvó parázs,
körötte élet lobban,
égeti izzó varázs.
Dalokba hulló terhét
pergeti ezüst eső,
üdítve szívnek kedvét;
végtelen alvó idő…
Ki tudja meddig látod
létedet Isten kezén?
Homokba bújtasd álmod
csillagos ég mezején.

“Homokszemek” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kár, hogy nem hallom mellé a zenét olyan szép ritmusos dallamos, hogy megzenésítésre vágyik. Szeretettel olvastalak.
    Sok sikert Gyöngyi.

  2. Örülök, kedves Etel, hogy erre jártál!
    Gyöngy, nem én fogalmaztam meg a lényeget, hanem te láttad meg ebben az egyszerű pár sorban! 🙂
    Köszönet az olvasásért 😀

  3. Hát igen! A mindig felettünk lebegő kérdés. Jó, hogy nem tudjuk előre a választ is rá! Mint máskor is, most is a lényeget fogalmaztad meg és milyen szépen. Szeretettel: gyöngy:)

Szólj hozzá!