HOMOKSZEMEK…
Elindultam egy szép úton
kisgyermekként lassan,
totyogásom járássá lett
biztos talpon álltam.
Futottam is, ugrálgattam
erdőn mezőn réten,
felnőtt lettem sétává vált
az én futó léptem.
Öregedő lábaimat
most már lassan rakom,
de a lelkem nagyon mélyén
csendben számolgatom…
Minden lépés egy homokszem
benn a homokórán,
lassan csorog mint a patak
odalent a lankán.
Életemnek homokjai
csikorogtak néha,
de lassan puha részbe
visz életem útja.
Simogatja talpam
nyugtatja a lelkem,
érzem most már
lassan én is révbe értem.
Morzsolgatom kavicsaim,
homokszemmé válnak,
mint életemnek napjai
emlékekként szállnak.
Elég neki egy fuvallat,
egy kis őszi szellő,
s homokszemként
elszáll bizony
gyorsan mind a kettő.
Drága Mami..köszönöm kedves értő szavaidat….szeretettel Lexi.(l)(f)
Kedves Lexi!
Meghatóan szép versedhez, csak gratulálni tudok.:)(f):) Szeretettel: /mami/
Édes Gyöngyikém..köszönöm kedves Szavaidat ..szeretettel Lexirózsa
Édes Ronika..köszönöm kedves szavaidat..Lexirózsa
Kedves Évikém…köszönöm,hogy olvastál..Lexirózsa
Kedves Lexi! Néhol csiszolódhatnának még a sorok…;), de úgy az egész szépen egyben van, érdekes és tartalmas gondolatokkal telten. Szeretettel. Éva
Édes Gyöngyikém..köszönöm kedves szavaidat szeretettel Lexirózsa
Kedves Rózsika!
Lüktető, hullámzó szavaiddal megfestett életképeid nagy szépséggel ajándékoztak meg. Köszönm, hogy megírtad és ilyen kellemes percekkel ajándékoztál meg olvasása közben. Sok sikert és jó egészséget sok sok taposást kívánok bárcsonyos homokban. Szeretettel Gyöngyi.