Pokoli szerelem

Hátamra fagytak a szavak
érzem nem szabadulok soha
elküldtelek volna de már megint
hittem neked ó én ostoba!
Kábultan remeg a gondolat
szívem vágy aszalja minduntalan
s ha pillantásod bőrömig ér
tiltakozásom haszontalan…
Hajnal szeli ketté álmom
hangod selymét szomjazom
de csak illatod emléke feszül
megremegő ajkamon.
A vágyott csend kígyómarás
megsebez, mert akarom
és kétely szánt barázdát
sóhaj-fakó arcomon.
Szerelmedtől világtalan,
elveszett lett életem
s a szép emlék mint levedlett bőr
hűl ki e kopott kereveten.
Rám tekeredik belém mar,
fáj bennem a gondolat
és lassacskán hitet veszejt
lelkemben a pillanat…

2013. október 19.