Csak a tiéd (Pokoli szerelem)

Csak a tiéd

Tiéd a kéz,
mely testemre keresztet vet,
mely megetet
szerelmed áldott kenyeréből,
a feloldozás kehelyéből
mámoros borral szomjamat oltja.
Csak a tiéd a száj,
mely ajkamat édesen csókolja.

Tiéd a test,
mely az én templomom,
hol fejemet imára hajthatom.
Tiéd a kar,
mely az én otthonom,
az ujj,
melybe ujjamat kulcsolom.
Tiéd a lélek,
mely megbocsát.
Csak a tiéd a fül,
mely hallja szívem minden dallamát.

Tiéd az érintés,
melytől testem életre kel,
a hang,
melytől lelkem nyugalomra lel.
Tiéd a szem,
mely látja a valóságot.
Csak a tiéd a szív,
mely nem tűri a hazugságot.

Tiéd az akarat,
mely a vadat legyőzheti bennem,
Tiéd a hatalom,
mely láncra verheti a testem.
Tiéd a düh,
mellyel pokolra juttatsz,
s ha bűnt követsz el, helyetted égek.
Csak a tiéd a gyűlölet,
mellyel megfojtasz,
de a fájdalomtól, érted, nem félek.
Tiéd a szó,
mely lelkemet kifoszthatja.
Csak a tiéd a tett,
mely életem kiolthatja.