POKOLI SZERELEM

POKOLI SZERELEM

Figyelte, leste, éjjel-nappal:
boltokban, iskolában, utcán.
Megbabonázta az új lány.
Követte mindig, mint az árnyék.
Házuk előtt ácsorgott…
A hold fénye rácsorgott.
Reménykedett, hogy észre veszi,
s ránevet kedvesen egy napon,
ám türelme fogyott nagyon.
Átélte sokszor, hogy öleli,
csókjával becézgeti bárhol,
egyre vadabb lett a vágytól.
A lány, üres üvegként kezelte,
gúnyosan átnézett csak rajta.
-Az, a szemtelen, szuka-fajta!
Forrt a fiúban a méreg.
Meg kell mindenképp szereznem,
mással se legyen, ha velem nem!
Egy reggel, kést csúsztatott zsebébe,
úgy várta szerelmét az utcán.
elméje végleg elborulván.
De mikor közelébe ért a kedves,
mégsem bírta őt bántani,
hogy tudna neki ártani?
Hisz érte élt, régóta senki másért,
könnye eleredt, mint az eső.
-Én haljak meg inkább, csak ne ő!
Pokoli fájdalom marta megtört szívét.
Elindult a zord folyó nyomába,
összeomlott fojtó magányába’
Lenézett a szennyes áradatra,
cipőjét lassan levetette,
magát az árba bevetette.
Kihúzták, de nem volt élet benne,
segíteni rajta már nem tudtak,
szegény pára, a mély vízbe fulladt.
Köréje csődült sok kíváncsi ember…
volt köztük egy szomorú, széplány,
ki elbúcsúzott tőle titkon, némán.

Eger, 2013-10-29

Szólj hozzá!