Hófehér világ, szürke felhők,
havas utcák, néma csellengők.
Koromfekete éjszaka, tompa csillagok,
bezárt ablakok, megfagyott hajnalok.
Rózsaszín égen, fehér fátyol,
szuszogó emberek, rideg távol.
Fekete varjak, károgó serege,
a levegőben a kémények, kormos szemete.
Párás szobák, lelassult idő,
a meleg padlón sáros cipő.
Megunt életek, hideg kezek,
maró széltől könnyes szemek.
Igen a tél ilyen volt: lelassult, fátyolos, eltompult, károgós…(f)
Köszönöm szépen Doroty! 🙂
Kedves Gabcsi! Tetszett a versed!;) Gratula:)
Köszönöm szépen Saint-Germain! 🙂