Költősors

KÖLTŐSORS

Szép szavakból áll az életünk
Lelkünk mezsgyéjén tündöklő szavakból
Gondolatok szövevényes lánca
Ölel és véd, mint szent védőbástya,
Bár, sok téma néha kiforgat magamból.

Örökké dolgozik két kezünk
Tollunkból túlfűtött érzelmek csöpögnek
Vagyunk, s csak addig létezünk,
míg szárnyain repít a képze’tünk
s agyunk pályái szédítőn pörögnek.

Hajnalba fordul az éjszaka…
még nem alszik bennünk a múzsa
Virágként nyílnak a szép szavak,
Behálóz sok, magvas gondolat,
s a jelenből repít a múltba.

Mi költők, nemzetünk fáklyái,
kiknek szabadság gyújtja lángját
Csak addig melegíti az igazság,
míg ránk nem tör ezernyi gazság,
széttiporva sok ezrek vágyát.

…de, arccal a nap felé fordulunk
Szemünkbe szivárvány szikra
Szenvedünk, küzdünk, s ha elveszünk
is, ír szakadatlan’ két kezünk,
míg a nap ráragyog álmainkra.

Fontaines, 2014.április 25.

“Költősors” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [center]"Mi költők, nemzetünk fáklyái,
    kiknek szabadság gyújtja lángját"
    Tündöklő soraidat élmény volt olvasni.[/center]

  2. Kedves Eszti20!
    Köszönöm, hogy olvastál, és jó véleménnyel vagy versemről.
    Vadvirág

  3. Kedves Hespera!
    Köszönöm dícsérő soraidat. jól esett.
    Szeretettel Vadvirág

  4. Kedves Rózsa!
    Eltűnődtem soraidon.
    Szépnek találtam és igaznak gondolataidat.
    "Hajnalba fordul az éjszaka…
    még nem alszik bennünk a múzsa
    Virágként nyílnak a szép szavak,
    Behálóz sok, magvas gondolat,
    s a jelenből repít a múltba."
    És az utolsó versszak elején:
    "…de, arccal a nap felé fordulunk
    Szemünkbe szivárvány szikra"
    Szép, szép sorok ezek.
    Hespera

  5. Kedves Rózsa!
    Szeretettel olvastam versedet, és nagyon sok igazság rejlik benne,s, nem baj, ha írunk "szakadatlan" talán valami csak megmarad az utókornak!
    Szeretettel üdvözöllek. Erzsi

Szólj hozzá!