Megretten a félhomálytól Csiszolatlan Álomkép –
vacka rejti el magában, hol még minden álomszép.
…
Legtöbb démon reggel felé bebújik a vánkosba –
békén marad, fénytől riad, rásimul a vászonra.
Hogyha nappal idéznénk fel éjjel látott világunk
a lelkünkből tova-tűnik, fejünk tőle bűn-kábult.
Pedig hogyha megcsíphetnénk sötétségnek hatalmát
bezárnánk egy kalitkába, s lenne ottan kavalkád!
Egymást marná csipkés-szélű, tüneményes látomás –
gonosz rémből ijesztésképp kibújna száz károgás.
Festődnének víziókból holt folt-képek olyképpen:
verejtékben eveznénk a hajnalt hízott sós légben.
Látvány-asztal keveredne Szépséggel és Csúfsággal
Bájunk kissé mosolyog, míg édes arca zűrt árnyal.
Szerencsénkre többségüket szétűzi a csillám-Nap –
ami marad, abból pedig újat fakaszt friss-Másnap.
…
Megretten a félhomálytól Csiszolatlan Álomkép –
vacka rejti el magában, hol még minden álomszép.
Kedves Alfonzina!
Köszönöm szépen figyelmes jelenlétedet, örülök, ha (tőlem szokatlan módon 😉 ) tetszett. További kellemes nyárelőt és alkotásokat kívánok! 🙂 Éva
Kedves lambrozett!
Tőled szokatlanul dallamos sorok, – legalábbis az én fülemnek -, könnyedre vetted rejtélyes világunkat.
Ezért tetszett! 🙂
Drága Katalin!
Ha néhány gondolatot ébreszthettem egy-két olvasóban, akkor már megérte idehoznom ezeket a sorokat. 🙂 Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem/velünk azt, ami eszedbe jutott a fentiek kapcsán. Ölellek. Éva
Kedves Jankó!
Még éppen itt vagyok. 🙂 Örülök, hogy olvastál és szavad-hagytad. Jó-jó, ne legyen "álomszép", de…mégis nagy-kedvvel írtam. Semmit nem ígérhetek a "jövőt" illetően, bár tőlem alig telik egyéb, mint kavalkád/felfordulás/káosz…a versírás terén. 😉 (most épp másmilyenen szöszögök, hátha összejön)
Szeretettel láttalak. Éva
Éva-Éva,nem mondom,hogy ez a versed álomszép,
de arra biztatgatlak,hogy ilyennel lepjél meg még!
Ilyen eredeti, rád jellemző sok kép sikert lát,
hozzásegít,hogy megcsípjük "sötétségnek hatalmát".
Szeretettel:
kisjankó
[u]Mami drága![/u]
Hálás köszönet a soraim által kiváltott véleményedért, gondolat-futamért. Örülök, ha nem keserű szájízzel távoztál. Ölellek.
[u]Kedves Rzsike![/u]
Bizony…maradjon csak minden ott, ahová való. 😉
Nem is baj, ha nem emlékszünk dolgokra ilyen "felfordulással teli" éjszaka után. Köszönöm szépen az olvasást.
Szeretettel. Éva
"
Megretten a félhomálytól Csiszolatlan Álomkép –
vacka rejti el magában, hol még minden álomszép.
Néha jó,ha az álmaink nem válnak valóssága.(f)
Kedves Éva!
Nem is tudom elmondani neked mikor álmodtam már. De emlékszem azokra az időkre amikor igen. Az én álmaim se voltak mindig jók és az is igaz, hogy csak az érzés maradt meg az álmokból. Ahogy elszállt az álommanó el is feledtem, hogy mi volt az álmom, csak az érzés maradt meg ami sokszor volt egy egész napos szorongás, vagy rosszkedv oka.
De zömében elfeledtem az éji démonokat, igaz a szépségeket is és örültem friss – Másnapnak!
Kedves Éva! Örömmel olvastalak!
Szeretettel: /mami/
Nincs semmi gond, drága Vadvirág Rózsa, egyáltalán nem veszem zokon. 🙂 Talán legközelebb sikerül olyat hoznom, ami inkább kedvedre van. Tényleg a ritmust tartottam (itt) leginkább szem előtt, az többé-kevésbé (remélhetőleg) összejött. De ha nem, akkor sincs vész. Sajnálom, hisz rám valóban jellemzőek ezek a túlzsúfolt képek, ám…ha máshogy írnék, akkor olyan volna, mintha mást mutatnék, mint ami vagyok. 🙂 Persze összejön azért néha egyszerűbb is. Véletlenül. 😉 Szeretettel láttalak és köszönöm szépen a hozzászólást. Éva
Kedves Lambrozett! Többször elolvastam, ízlelgettem versed. Elég érdekes gondolatsor, kicsit erőltetettnek érzem a képeket, s az azokat visszatükröző hasonlatokat, színeket. A ritmusa jó.
Ne vedd zokon, de nem igazán tetszik, írtál már sokkal jobbat is. (de hát ezzel mindnyájan vagyunk így) Furcsa érzések kavarognak bennem olvasásakor, hiányolom az egyszerű tisztaságot. Talán kicsit túlcikornyáztad.
Szeretettel olvastalak Rózsa(cfc)