Nyári emlék

Nyári emlék
(Nyár volt)

Lángolt a nap a nyári égen,
sugárzón, szikrát vetve a légben.
Gondolat, mint oktalan lepke
fényben repdesve, száguldott szerte.

Árnyas fa tövén megpihentem,
lapozgatva a múltba révedtem.
Egy kicsit gyermek lettem ismét,
vágyva ,idézve szabadság kincsét.

Szarkalábat s pipacsot szedtem,
mint valamikor régen, szertelen.
A gyors idő ám tovaröppen,
s zuhantam a jelenbe megtörten.

Beborult a kék ég, szürke lett,
feltámadt az ősz szele hirtelen.
Messze elszállt felettem a nyár,
életfámról levelek hullnak már.

(2011-05-11)

“Nyári emlék” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Szívesen olvastam nyári emlékezésedet.
    Kettő az egyben, egyszerre jelent meg versedben egynéhány konkrét, gyermekkori emlékkép felvillanása, és maga az ifjúság, a nyáridő, ami gyorsan elillan.
    Versed a jelenből indul és odaérkezik vissza.
    Elismeréssel:
    Hespera[flv][/flv]

Szólj hozzá!