“Holnap?” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Janna! (Természetesen Tisztelt Janna is, de nekem a kedves megszólítás kedvesebb, ha megengeded. 🙂 )

    Örülök, hogy elgondolkodtattak a soraim.
    Az idö az egyik legkiismerhetetlenebb fogalmunk. Voltak civilizációk, melyek nem is ismerték azt a folytonosan zajló idöt, amelyben mi élünk (tegnap – ma – holnap). Kizárólag ciklikus idöben gondolkodtak, és ez az alapállás sok mindent befolyásolt még az életszemléletükben.
    Az embernek magának sokféle ideje, belsö ideje van. Talán ismered valamennyire Salvador Dali képeit, ö megpróbált ebböl valamennnyit kifejezni.
    Az idötlenség — ami szerintem nem azonos az örökkévalósággal — pedig valami olyan, amit a mai gondolkodás sajnos háttérbe szorít, mégis sokakkal elöforduló élmény, hogy felvillan a végtelen.

    Örülök, hogy olvastál.
    Szeretettel üdv:
    Márta

  2. Tisztelt Márta!

    Elgondolkodtató:
    "Semmikor sem nap."
    Mi emberek az időt így skatulyáztuk be:
    "Tegnap, ma, holnap,"
    Az idő relatív -Einsteinre- egy hétköznapi élmény.(clk)
    Felgyorsított -kizökkentett a monotonságból- hogy egy kölcsönvett félverseny kerékpárral kellett mennem, mert a városi meghibásodott.

    Üdvözlettel:
    Janna

  3. Kedves Róza!

    Nunc fluens
    facit tempus,
    nunc stans
    facit aeternitatem.
    /Boethius/

    Ez a pár szó a rokonom, legalább az érzésben.

    Szeretettel:
    Márta

  4. Kedves Márta!

    Ezt a verselési "technikát" én is szívesen megtanulnám, hisz minek a sok szó, ha pár is visszaadja azt a hangulatot, azt az érzést ami érzékeltetni akartál. (f)

    Szeretettel: Jártó Róza

  5. Zsermen,
    örülök, hogy sikerül kulturáltan is eszmét cserélnünk.
    1. Miért fontos nekem a magyar nyelv, ha önmagában nem is teremt mindenkivel közös alapot?
    "Bújt az üldözött, s felé
    Kard nyúl barlangjában,
    Szerte nézett s nem lelé
    Honját a hazában,"

    Ezért. Röviden és szépen megfogalmazva. Ez mindenkihez szól. Gondolom, tudod, honnan idéztem.

    2. A közös alap és a demokrácia. A demokrácia valóban egy fontos közös alap, a gyakorlása a mindennapi életben teszi lehetövé, hogy gondolatokat cseréljünk olyanokkal is, akikkel nem mindenröl egyformán gondolkodunk. Eddig egyetértünk.

    De ez a kis vers nem napi politika, a mögötte megbúvó filozófia a tegnapról is, a máról is és a holnapról is szól, és mégis egyikhez sem kötödik. Ennek a közös filozófiai alapnak a hiányát értettem a közös platform hiánya alatt.

    3. Egy apró, és érzésem szerint nem negatív, megjegyzés valamelyik elözö hozzászólásod "értelmi amplitudójához".
    Erröl én szerintem nem nyilatkoztam korábban, mindössze azt próbáltam kifejezni, hogy nem gondolkodtál el ezen a kis versen. Lehet, hogy azért, mert kímélni akartad a kapacitásaidat.

    Márta.

  6. Zsermen,
    1. a platform magyarul valóban egy t, németül kettö, s nekem este automatikusan itt benne maradt a két t (a nap 24 órájában többet jár a fejem németül már, mint magyarul).
    2. Hosszú ö betüket és hosszú ü-t Wordben nagy nehezen — mint speciális karaktert — elö tudok hozni, de ilyen hozzászólást rendkívül nehézkes és idöigényes lenne elöbb Wordben megírni. Van, akinek ez érthetö. (Az alapkarakterkészlet nálam németre van állítva.)
    3. A közös nyelv, mint a történelem már sokszor bemutatta, nem elegendö közös alapnak. Egybemosná a gyilkosokat és az áldozatokat, ha csak a közös nyelv miatt összetartozónak ítélnénk öket.
    Márta

  7. Keveset értesz, bármennyire is sokat képzelsz magadról.
    Nincs semmi közös plattform a megértéshez, tehát nincs miröl beszélnünk egymással.

  8. Zsermen,
    a válaszom: neked biztosan sekélyes a holnap, ha azt olvasod ki belöle.
    Mindenki megteremti a maga holnapját.
    Aki keveset ért, annak lehet sekélyes.

  9. Kedves Mária!
    Igen. Bennünk is van sok-sok apró óra — nekem ezekröl majdnem mindig eszembe jutnak Dali képei — és körül is vesznek minket az "órák", mindaz, ami jobban befolyásol bennünket, mint azt a mindennapokban tudatosítjuk.
    Belénkivódott, hogy egy nap egyszer felkel és egyszer lenyugszik a Nap. (Kivéve talán azokat, akik egész életüket az Eszaki vagy a Déli sarkon élik le, nekik nem ez a természetes, de azt hiszem, az ö számuk elenyészöen kevés.) Ott, ahol egy nap kétszer teszi a Nap ugyanezt, hosszas alkalmazkodási idöre lenne szükségünk, s ez csak egy apró példa.
    Márta

  10. Kedves Márta!
    Teljesen egyetértek: az "idő" se így, se úgy nem ragadható meg, de valahogy mégis bennünk van s körülvesz minket.
    Hespera

  11. Kedves Mária!

    Köszönöm, hogy érdeklödéssel olvastál.
    Azt hiszem, tudod, hogy a tanka formát pont a tömörség miatt kedvelem.
    Azonkívül az idö (nem mint idöjárás, hanem mint Zeit) olyan téma, amiröl egyszer már írtam kb. nyolc A4-s oldalnyit — nem verset, esszében — mégis úgy érzem, hogy se öt sorral, se sok sorral, soha nem fogható meg teljesen.

    Szeretettel üdv:
    Márta

  12. Kedves Márta!
    Tömören írsz, játszol a "holnap" és a "nap" szópárokra építkező asszociációkkal.
    Érdeklődéssel olvastam gondolatmeneted.
    Üdvözlettel:
    Hespera

Szólj hozzá!