Holnap

Holnap

Fejem fölé az árnyak hálót fonnak,
erős szálú, ezüstszín átok;
nehéz súlyként telepszik rá a holnap,
míg alatta egymagam állok.

Ereimben a vér lüktető sodra
emléket űz, reménnyel dacol,
hitet teremt fogságom bűne, hogyha
a szeretet féltőn átkarol.

Sűrű hamu ködében fénytelenül
ordít az élet-szülte bánat:
szakítson szét erőd most mindent belül!
A gyávaságra nincs bocsánat!

“Holnap” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Zina! Röviden és tömören, klassz! Puszillak: gyöngy:)

  2. Köszönöm szépen, kedves Vali mama, a figyelmedet, a többszöri olvasást, és a sok kedves szót. Igazat adok Neked, "a lélek igaz könnyeiből születnek a legszebb versek", de az igazi fájdalom mégis néma. Ezért, talán, a legszebb versek soha nem születnek meg. (?)
    😐 🙂

  3. Drága Alfonzina !

    Gyönyörű sorok….gyönyörű érzésekkel…(a fájdalmas is lehet szép….bár meglepő….de igaz)
    S tudod miért?
    A legszebb versek mélyről, a lélek igaz könnyeiből születnek.Hiszen a már megélt,vagy vágyott csodákról szólnak….azokért sírnak.
    Meglepően rokonítható a versed az én….."Az est" c.versemmel.
    Csak a Te címed….reményt keltő….az enyém elfogadó.
    Többször elolvastam….igazgyöngy szavakkal születtek a sorok.
    Gratulálok!!!

    Szeretettel:Vali m.

  4. "Ereimben a vér lüktető sodra
    emléket űz, reménnyel dacol,
    hitet teremt fogságom bűne, hogyha
    a szeretet féltőn átkarol"………….

    Tömören, ám élethűen szövögeted kedves Alfonzina a múlt emlékét, dacolva a reménnyel, a hitet teremtő bűn fogságában, a szeretet féltő ölelésében….versed magával sodort, szívből gratulálok! (f)Szeretettel: Ági(l)

  5. Tetszéssel olvastam elgondolkodtató versed.
    Szeretettel: Viola (f)

  6. Köszönöm a meglátásaidat, Zsermen, örömmel vettem.
    A három versszakot együtt látom, egy képben, egy képként, de értem azt is, hogy mit vártál…:)

  7. Bizony,Alfonzina: a gyávaság,jaj, a gyávaság,"a gyávaságra nincs bocsánat"

    Üdvözlettel:
    Almási János!

Szólj hozzá!