Remeteként élem az életem,
én döntöttem így, mert ez így jó nekem.
Nem akarok látni emberi arcot,
nem akarok hallani, csak egy hangot!
Elhúzódtam az emberektől messze,
a Tihanyi nagy üregekbe.
Megnyugodott a lelkem,
mióta remete lettem.
Nem vagyok szomorú, boldog
ember vagyok.
A szakállam velem van,
a földtől kicsit kopott.
Erre ritkán járnak emberek,
nem kell félnem, hogy
bámulják a lényemet,
hogy kigúnyolják az életemet.
Remeteként minden este,
csak egy hangot akarok hallani!
A jó Istenhez imádkozni!
Az ő hívó szavára elaludni.
Remeteként boldog vagyok,
csak a jó Isten az, akibe megbízok.
Tőle mindent elfogadok, s ha
a kezét nyújtja, máris indulok.
Kedves Kitti! A versem egy pályázatra íródott itt a Holnap Magazinnál a remetékről kellett írni! és nyertem is vele,de én személy szerint bármennyire is nemes gondolat,nem tudnék így élni!(l)
Köszönöm kedves jocker!
Visszavonulva mindenkitől, és csak a Teremtőnek élni. Nemes gondolat.
Nagyon jól megírtad… és szép is!
Tetszésemet kifejezve: vivát!
Üdv/Feri
Köszönöm kedves Péter!
Az emberektől való elfordulás szép megjelenítése.
Grat: Péter
köszönöm szépen kedves Ica!(l)
Kedves Éva!
A régi legendákban a remete visszavonult életet élt Istennel, mondjuk barlangokban ahogy írod is versedben.
Tetszett a versed,(l) szeretettel gratulálok: Ica
kedves Mária!
nagyon köszönöm,hogy olvastál,és ,hogy tetszett!
Szeretettel:Éva(f)
Szeretettel olvastam, kedves Éva, versedet.
Éppen mostanában foglalkoztam egy-két remete életével, s örülök, hogy ilyen szépen le tudtad írni a világból kivonuló ember és az Isten meghitt kapcsolatát.
Üdvözlettel:
Hespera
Kedves Zsermen!
Nagyon szépen köszönöm a gratulációt!
Nem tagadom,hogy nagyon jól esik!
Üdv:Éva