A remete

Megosztás
 | Nyomtatás | 18 hozzászólás | 1867 megtekintés | Kategória: Verselő versek| Szerző:

A remete

Hűs homályba fordul a magányos álom,
csend szitál az ormon, pillangóéj szárnyon,
rezge neszek bújnak, árnyuk lépte lomha;
gyere vándor, térj be, erdei lakomba.

Lelkem barlangjában, ahol a tűz pattog,
fejed alá, kétrét, puha vánkost hajtok;
nyugalom burkában égi áldás étkem,
falatozz belőle, hogy imává érjen.

Világi hívságok csalfa fénye űzött?
Szíved gondruhája önzőségtől gyűrött.
Tudd, magam is ekként hagytam ott a múltat,
hittem, hogy az Isten ennyivel nem sújthat.

Eggyé válni vágytam a végtelen csenddel,
megbékélni s hinni, hogy Egy minden ember.
Megköszönni ne bánd, vándor, tükörléted,
tanulj meg szeretni, s boldogság lesz részed.

Mikor a Nap felkelt rezgő fénysugáron,
képzelet szárnyain suhant el az álom.
Egymagában ül a remete a tűznél;
Teremtő gyermeke: imádkozz és tűrjél!

(tűrjél…, tűrjél…, tűrjél…)

“A remete” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves zina!
    "Jómagam viszont hol kéknek, hol feketének, hol zöldnek látom, függ attól is, hogy mennyire tiszta az ég."-ez tetszik. 🙂
    Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂

  2. Így igaz. 🙂 Köszönöm a határozott választ.
    (jómagam viszont hol kéknek, hol feketének, hol zöldnek látom, függ attól is, hogy mennyire tiszta az ég…:-))

  3. Kedves zina!
    Van, aki kéknek látja a tengert, van, aki feketének. Mindez csak attól függ, kinek milyen a kék és a fekete. 🙂
    Üdv: Mészáros Botond 🙂

  4. Botond, kedves tőled, hogy máris "belém lapoztál", bár túlzásokat is érzek a véleményedben.
    Örülök az elemzésednek, és szívesen veszem a negatív visszajelzéseket is, nincs gond az emésztésemmel. 🙂
    A 'csak' gratulációdat köszönettel elfogadom!
    🙂

  5. Kedves zina!
    Kérlek, várj egy pillanatot, nem jutok szavakhoz…:)
    Hú… Tehát, hol is kezdjem. Mesteri mű, nagyon tehetséges kialakítás, néhol pergős az esemény, néhol lassú (ezzel is gondolkodásra sarkall). Mellesleg kedvelem az eféle verseket, márcsak azért is, mert ennyire tiszták, átgondoltak és meggondolkoztatnak. Minden sort élvezet olvasni, kiegyensúlyozott a rím, a ritmus, a képek. Csak gratulálni tudok. 🙂
    Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂

  15. Kedves Márta, köszönöm szépen értő és értékelő gondolataidat.
    Igazi öröm számomra, hogy a lényeget tökéletesen érzékelted, és megtaláltad benne a saját remetédet. Már ezért megérte megírni! 🙂
    Arany, Vajda verseinek hangulata? – megtisztelő, akárcsak a látogatásod! 🙂
    (l)

    Kedves Veronika, köszönöm szépen az olvasást és gratulációdat.
    Márai mondja:
    'Majdnem minden közhely lesz, amit a szívünk erejével kell megismerni s aztán szavakkal elmondani."
    Valahogy így van ez… 🙂
    (l)

  16. Kedves Zina,

    nekem nagyon tetszik. 🙂
    Talán azért legjobban, mert hasonlít a bennem élő remete képhez, igazi remete. Aki nem siránkozik és nem csalódik a remete-létben, mert az azt nyújtja, amit várt. Nem olyan remete ő, aki szerepet játszik, s legszívesebben már szaladna vissza egy őt váró társhoz; nem, a remetéd igazi remete. 🙂
    Régi magyar költők verseinek hangulatát idézte még egy kicsit fel bennem, kicsit Arany Jánost, kicsit Vajdát, s ez nagyon kellemes. 🙂

    Szeretettel üdv:
    Márta

  17. Kedves János, vannak olyan közhelyek, amiket nem lehet elégszer ismételni. 🙂
    Cifrább köntösbe öltöztetve (a remetét 🙂 gondolod, hogy nagyobb hatása lenne az egyszerű mondanivalónak?
    Köszönöm szépen, hogy megírtad a véleményedet!
    🙂

  18. Zina: zeneibb,
    mint az Alfonzina,
    jobban illik rád,
    kedves a mosolya.

    Most pedig a versről valamit:
    színesek,hatásosak a szóképeid,
    ilyeneket csak te gyönyörködteted
    az olvasót. Az alábbi strófát
    külön kiemelem:

    Lelkem barlangjában, ahol a tűz pattog,
    fejed alá, kétrét, puha vánkost hajtok;
    nyugalom burkában égi áldás étkem,
    falatozz belőle, hogy imává érjen.

    Sajnálom,hogy a befejezéshez közeledve
    egy kicsit közhelyessé válik.

    De ugye,nem haragszol?

    Üdvözlettel:
    János

Szólj hozzá!