Karácsony este
Karácsony este van.
Kopogtatnak: a ház tele.
Három vendég?
Csak egy! Több már nem fér be!
Kik vagytok ti, kedveskéim?
Választanom kell.
Örülnék mindhármótoknak,
De nem jöhet be, csak egy!
Szól az egyik: nevem Remény.
A másik mondja: Jólét.
A harmadik rám mosolyog:
Én meg a Szeretet vagyok.
Remény… Jólét… De örülnék!
Bocsássatok meg nekem, de
Ma este a lakásomba
A Szeretet jöhet csak be.
Összenéz a három vendég,
Egyetértőn bólogat,
És szemükben ígérettel…
Nem távoznak, maradnak.
Köszönöm, kedves Éva.
Talán nem a csillogásról, karácsonyi fényekről szól konkrétan a versem, legalábbis nem hagyományos értelemben. Mert nekem a szeretet fénye és az örömtől ragyogó gyermekszemek jelentik a karácsonyi csillogást. Ehhez pedig a legfontosabb adalék nem a gyertyák fénye, az ajándékbontás izgalma és a finom ételek… hanem csupán a szeretet. Ha ez van, akkor minden szép és csodálatos.
Ezért szól versem a három vendégről a már teli házban.
Barátsággal:
Pilla
Kedves Pilla. A szeretet a legfontosabb. De kívánom, mind három nálad maradjon.
Szeretettel: Éva