Ünnepi fények

Ünnepi fények

Kezdetben elég világosságot adott a csillag az égen,
terelte, kísérte őket a vén Hold ki utat mutatott.
Az ember addig matatott, míg rátalált a tűz fényére,
és már imádta, nem csak a Napot, hanem azt is amit alkotott.

Akár lehetett az első ünnep is ez a nap, melyet imádott,
mert a sötétben is láthatott, világosságot, melyet körbeült.
Sok ember összegyűlt, hol vegyült népek apraja és nagyja.
Gondolom előbb volt-a pislákoló gyertya és utána a lámpás.

A kor fejlődésével a lámpást felváltották a mesterséges fények,
színesek, vibrálók, egész utcák villogtak a pazarló fényben.
De az emberek szívében minden évben Karácsonykor
ott égtek a gyertyák és várták a megváltót, a Lámpást!

Az emberek örökké ünneplik a kis Jézus születését,
szívükben őrzik a fényt mit, gyermekként magával hozott,
amivel elűzte a gonoszt, s örökségül mosolyt hagyott,
öröksége most is ott ragyog Karácsony ünnepi fényei között.

“Ünnepi fények” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Bárcsak így lenne, hogy Jézus Krisztus születését ünnepelné a világ, de mára már még a magukat keresztényeknek mondott emberek egy része is a "mikulást" ünnepli, akinek pedig ott van a december 6-a és semmi köze nincs a karácsonyhoz.

    Szeretettel olvastam szép versedet.

    Üdvözlettel: Rita(f)

  2. Kedves Zsófi!
    Végre megtaláltalak!
    Gratulálok versedhez, különleges módon nyúltál a témához! A tűz, a fény eredetétől haladtál a mesterséges világítások felé. Majdhogy nem tudományos fejtegetés a versed. Nem is nagyon lehet másképp elképzelni ezt a mindenséget. Persze nálad is ott van a belső fényt adó Jézus, a Karácsony ünnepe. Sokszor elolvastam már és mindig érdekesnek találom.
    Szeretettel üdvözöllek: Jedyke:))

Szólj hozzá!