Új évre ébredtem

Új évre ébredtem
Új év szép reménye

Mit hoz vajon a jövő?
Gondolkodunk rajta oly sokan. Sokszor.
Hátunk mögött a múltunk kolompol.
Hangos szóval, vagy suttogva üzen,
tanácsokat osztogat, majd megpihen,
vagy emlékeket görget elénk, melyek fájnak,
melyeket felejteni akarunk, s nem kellenek
sem a jövőnek, sem a mának.
Vagy éppen szebb oldalát mutatja nekünk,
oly képeket, melyekre szívesen emlékezünk.

De vajon a jövőnk színes lesz-e, mint a szivárvány?
Érdekes, izgalmas, mint egy új járgány?
Mellyel száguldozunk életünk országútján,
át mindenen, a Világ sorompóján.
Vagy egyhangú lesz, sivár, mint egy sivatag?
Melyben a szomjat oltó oázis, csak délibábként hat?

Nem tudni, de lassan csörög a vekker,
s új évre ébredek, szívemben szép reményekkel.

Reménykedem a szivárványba,
színes, mézes-mázos rózsaszín világba.
Sebességbe, új járgányba, élettel teli évbe,
a sivatag oázisának szomjat oltó vizébe.