Nézem a régi képeket,
s nem hiszek a szememnek.
De régen láttam ezeket,
kell, hogy ismét megnézzem őket.
Anyám ölében ülök, s mint
a gyümölcs a fán: a nyakában csüngök.
A másik képen, Apám tart fel a magasba,
s éppen, csókot ad a homlokomra.
Az emlékvihar felvillanyoz!
Minden képet újra látni akarok!
Szinte hihetetlen, hogy elmúlt az életem,
most mégis itt vagyok: gyermekdeden.
A másik kép, ami a kezemben elakad,
az én lányom ül az ölemben,
és átöleli a nyakamat.
Kicsiny szájával, éppen puszikat ad.
Istenem, el sem hiszem,
a kisebbik lányomat, a magasba emelem!
s mint ahogy nekem a jó Apám,
ugyanúgy csókolom gyönyörű homlokán.
A négy képet félre teszem,
mert majd bekereteztetem.
Az élet ismétli magát,
és újra érzem: az emlékek viharát…
Drága Zsófi köszönöm,hogy olvastál!
Szeretettel:Éva
Kedves Éva !
Öröm volt olvasni a képek előidézte szeretettel átitatott emlékezéseidet.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Köszönöm drága Vali-mami! Jól estek a szavaid!
Drága Éva !
Szívet melengető,emlékező versed a feltétlen szeretetről szól.
Még akkor is szép a "régi"….ha vihar söpört rajta végig.
A pillanatot őrzik a képek….az "álló időt."
Szeretettel telt soraid nagyon szépen" idéznek."
Megköszönve kedves,dicsérő soraidat is….szeretettel ölellek:Vali m.
Kedves Hespera!
Így igaz,a szívemben vannak!
Köszönöm szépen,hogy olvastál :Éva
Kedves Éva!
Szép, megindító családi emlékeket felidéző soraidat szívesen olvastam.
Bizony, bekeretezésre érdemesek ezek a képek, de tulajdonképpen szíved szeretetével már körül is fogtad őket.
Hespera