Az én hősöm /Emberséges ember/

Az én hősöm
/Emberséges ember/

Láttam arcát és higgadt szemét, mely
emlékeim között jól megmaradt,
a tekintet, amely a mély szívből
előtört, és a bánat elapadt.

A szerényen fényben élő lélek,
a szavaknál meggyőzőbben beszélt.
Emlékszem a mondatára, könnyed
sóhajára, a lelkemig elért.

Szeretetteljes szavak az élet
szépségét élték és megbűvölte,
emberséges éveiben a hit,
a szeretet, mely áradt belőle.

A részvétre rátalált, ha kellett
a kritikát ő már messze küldte.
Értékében a művészi jóság
tényét emberi megértés szülte.

“Az én hősöm /Emberséges ember/” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Vali-mami és zina!

    Nagyon köszönöm a pozitív sorokat, amely egyben támogatás is a további gondolatokhoz.

    Szeretettel Éva

  2. Drága Éva !

    Köszönöm a versedet….mert helyettem is szóltál.
    Ilyen volt az én két hónapja eltávozott Drága sógorom is.

    A család "hőse"…. a hétköznapi jóság.
    Az egyszerű SZÍV….amelynek ritkasága …. ma már a "hős rangjára" emel.
    Az"igaz emberek"….mai hősök….mert tiszták tudnak maradni e romlott világban is.

    Ölellek:Vali m.

  3. Szép a versed, a formában sincs hiba. 🙂 És az utolsó sor, a megértés, igen, az nagyon fontos.
    Gratulálok!

Szólj hozzá!