Az én hősöm

Összes megtekintés: 808 

AZ ÉN HŐSÖM

Az én hősöm – magam vagyok!
Túléltem sok rázós napot,
Kezdődött már gyermekkorban,
Minthogy szegény kölyök voltam.

Utca volt a gyerekszobám,
Ott lógtam a suli után,
Csináltam is rosszaságot,
Mondták, verés lesz, meglátod!

Jó atyám, a cipészmester
Lábszíjjal kínált nemegyszer,
De én tűrtem hősiesen,
Még csak nem is rebbent szemem.

Kamaszkorban, jól emlékszem,
Minta lettem a környéken:
Senki más, csak én tanultam
Tovább egy gimnáziumban.

Az anyukák utcaszerte
Fiaiknak mondták persze:
Látod, milyen hős a Dudi?
Osztályelső lesz, az tuti!

Nem lettem az, de keményen
Tanultam, és le is értem.
Egyetem jött, s általában
Hősiesen levizsgáztam.

Aztán jött a munka frontja,
Átkos szlogen ezt így mondja,
Ott is megálltam a helyem,
Hősiesen, nevezhetem…

Így telt el az egész élet,
Túléltem két feleséget,
S lettem én a magam hőse,
Kit nem rettent az idő se.

Most már régen nem hősködöm,
Egészség a legfőbb öröm,
De ha mégis Hősre vágyok,
a terükre kisétálok.

Ott állnak mind, ismerősök,
Honfoglalók, egyéb hősök,
Ők a büszkék, bátrak, nagyok,
Én hősnek csak tenor vagyok!

“Az én hősöm” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Alexandra!
    Köszönöm, hogy olvastál, méltattál. Örülök, hogy tetszett is. Nem biztos, hogy tökéletes, de érthető, jól cseng, ritmusos, és eszembe jutott a végére még egy poén is. Becsszavamra, csak írás közben jutott ez az eszembe… Szerintem ebből a meglepő címből kihoztam valami szórakoztatót, igazat, egyszerűt, jól csengőt. Többet nem is akartam, csakhogy erre a címre is verseljek valamit, ha már a többire is mindig rittyentettem… Ha lesz valaha saját verseskötetem nyomtatásban, azért ezeket a Verselő verseket nem feltétlenül veszem majd bele… 🙂

  2. Tökéletes vers!
    Egyszerűen tökéletes. Nem maradi, nem túl modern, úgy jó, ahogy van!
    Gratulálok, nagyon szépen cseng a múlt és a jelen között játszó dallam benne. Nagyon jó!

  3. Zsermen, köszönöm!

    Magamat kigúnyolom, ha kell…
    Valamennyien egyfajta hősök vagyunk, kicsi hősök, hétköznapi hősök, amilyen a túlnyomó többség. Láttam, másnak is eszébe jutott, hogy saját magáról írjon hőskölteményt, így nem vagyok egyedül. Nem szántam dicsekvésnek, két hősködés között bizony voltak megfutamodások is rendszeresen, de azzal nem szoktam dicsekedni…
    Köszönöm, hogy olvastál, kedvezően méltattál, nevettél rajta. Aki nős – az már hős…
    Üdv: Dávid

  4. Remek vers, kedves Dávid, gratulálok! Frappáns, néhol humoros, mégis komoly gondolatokkal teli. Tetszett. 🙂

    Üdv,
    Peti

  5. Kedves Janna!
    Köszönöm kedves méltatásod! Járok nyugdíjas amatőr irodalmi körökbe, és mindenütt csak a panaszkodás, a fiatalok leminősítése, siránkozás az életpálya fölött, sajnáltatás, betegségre hivatkozás, megkésett hazafias lelkesedés, irreálisan sötét elképzelések a jövőről, stb.
    Én bizony írok humoros, vicces verseket, sőt, erotikusakat is. Hátha még emlékeznek mások is a fiatal, szerelmes, csiklandós évekre…

  6. Elhiszem, mert aki megőrizte a kedélyességét az igazi hős.
    Sőt, a hitét se vesztette el, mosolyogva tiszteletét teszi Nagyjaink előtt.

Szólj hozzá!