Váróterem

Váróterem

Álló sajtó, inter, álló,
vár engem az inter váró,
van helyünk is, integráló !
Hírekre éhező nagyanyó
ölében lapultam, harapó
kedvemet óva kerültem,
Felpattant most ingerülten:
Mi is gyermekek vagyunk
ez a második gyermekkorunk !
Nyugtatgatom, inter,álló !
A farkamat majd csóválom
ha ürül az inter terem !
Lehet még az interneten,
pötyöghet még gyermekdeden !

“Váróterem” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. A vers alcíme lehetett volna az is, hogy

    "Csöppnyi négylábú intelmei" Ez lehet, hogy egyértelműbb lett volna.

    Köszönöm , Dávid, ha Te nem írtál volna eszembe sem jut, hogy másképpen is gondolható.

Szólj hozzá!