Játszótér
Szabálytalan ez a játék
nem ér a nevem.
Bújócskát játszik velem
sötét éjszakán a szerelem,
s nappal hintáztat,
s hullik a pillanat,
ha hazafelé tart
a játszótérről csendben,
a bíborszínű este.
Csillagokban kapaszkodom
az ég kárpitján.
Úgy alszom el
mintha te ringatnál,
újra szemembe szórnád
a sok homokot, csak játékból,
szabálytalanul, mint akkor.
Koszonoom, hogy itt jartal kedves. B
Jol erezted, benne van a versben az osszes szerelmi csalodas, az is amikor becsaptak a szerelem jatszoteren.:)
Szeretettel udvozollek. Ica
De jo vers!!!kedves emlekeket ideztel meg verseddel. En is mindig meghuzgaltam egy szeplos szoke kislanynak a hajat, mert tetszett nekem…:) abban a korban, meg igy udvarolt az emberfia:);gratulalok versedhez kedves Ica. Am ugy erzem a versed tobbet is elmond a "homokszoros szerelmi vallomasnal".
Szeretettel voltam:B:)
Nagyon örülök, hogy valaki hozzászólt a versemhez, annak különösen, hogy te kedves Zsermen.
Őszintén kedves nekem az a pillanat, ami eszembe jutott a játszótérről.(f)
Köszönöm: Ica