Sorsvonat

Sorsvonat
Petrarca-i szonett

Zakatolt végig hatvan éven át,
Hozott rám meleget és hideget,
Megmutatta a halál árnyékát,
Felkavarta az álló vizeket.

Nekem adta a legszebb éveket,
De elvette tőlem édesapám,
Adott csókokat és ütéseket,
De megtanította, ez a hazám.

És már unokáim vesznek körül,
Lassítanám egyre csak vonatom,
Állj, kicsit lassabban rohanj, kérlek,

Meglásd, nem rovom fel majd bűnödül,
Hogy eddig siettél, elfogadom,
De hagyd, hogy a múltba visszatérjek.

2015. június 23.

“Sorsvonat” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen, köszönöm szépen a kedves szavaidat. Úgy tudom, legalábbis remélem, hogy jól tudom, hogy a szótagszám 10-11. Ez nálam mindenütt 10.
    Nemrégen írtam az első szonettemet, nagyon megtetszett és azóta több is született.
    Örülök, hogy tetszett. Üdv.

  2. Köszönöm, kedves Etel! Igen, tudom, de annyira jó elképzelni, hogy visszatérhetünk egy-egy kellemes pillanatba.

  3. Kedves Mária!
    tetszik, ahogyan bemuatod az életedet-sorsodat.
    Sajnos a múltba, csak gondolatban lehet visszatérni!
    Szeretettel gratulálok!
    Üdv. Etel

  4. Sorsvonatoddal végig vezettel életed fontos allomasain…remek versben tetted ezt. Gratulálok , és szeretettel üdvözöllek 🙂

  5. Kedves Mária!

    Úgy látom, új vagy a magazinon. Szeretettel köszöntelek:)
    Érezd jól magad közöttünk!
    Remek lett a Te Sorsvonatod is, nagyon tetszett. Sajnos, a múltba nem tudunk visszatérni, így a jelenben kell megtalálnunk a szépséget, az élet értelmét.

    Szeretettel gratulálok: Icu

Szólj hozzá!