Bíborvörös lelkem

Bíborvörös lelkem

Á lmomban, hegy legmagasabb csúcsán, homályban
L áttam magam, ahol még félve tekintettem
O da, ahová a régmúltam egyes apró,
M egmaradt foszlánya ott siklott lassan-lassan,
V alahol a múlt, jelen, és a jövő között.
I rányt próbáltam mutatni, felemelt kézzel,
L ássa, már nem tartom őt fontosnak számomra.
Á lmomból ébredve bíborvörös lelkemnek
G örbe mutatóját, egyenesnek éreztem.