ŐSZI VARÁZS

ŐSZI VARÁZS
/Verselő vers/

Sárgák, barnák, bíborok,
eres zöldjükön
élénk vér csorog
Szárazra szikkadt,
tépett falevelek…
Életük ellobog.
Lábalok az őszi avarba
Ropogó, zizzenő, sikoltó
színes szőnyegen
Minden fojtott hang
a lelkemig ér…
Nem hagy hidegen.
Dús párállásuk elbódít,
megrészegít, mintha erős
óbort ittam volna
Mint a röpke szellő
friss tavaszon…
A két lábam táncolna.
A színek tobzódása
gyönyörködtet, kábít
Hogy meddig? Nem tudom.
Csak arra riadok
hajamba kap a szél,
s én révületbe járok az úton.
Néhány kósza levél
hazáig kísér
Jelezve, a nyár szelíd nyomát
Szégyenlősen behódol a táj.
Már nem is sajnálom.
Élvezem az ősz
fanyar illatát.

Eger,2015. szept.17. Fleiszig Rózsa (Vadvirág

“ŐSZI VARÁZS” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm Zsermen! Jól esik elismerésed (valahol a szívem legmélyén büszke vagyok rá…talán, ez még nem egoizmus?) Rózsa 🙂

  2. Kedves Line!
    Valóban, az ősz eszméletlenül gyönyörű,mert annyira változatos, színes, illatos évszak, és eseménydús. A madarak elköltözése, a megkopaszodó fák…és az emberek őszies ruhába bújása, a meleg keresése egymás tekintetében, egy biztató kézfogásban, kárpótolja a nyár napsugaras melegét. Köszönöm hozzászólásod. Rózsa (f)

Szólj hozzá!